Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Garajszki Margit: A buszon (novella)
Garajszki Margit A buszon Gréti férje négy évvel ezelőtt halt meg. Autóbalesetben. Teherautót vezetett. Sofőr volt. Gréti sokszor mondta neki, hogy találjon magának valami rendes munkát. Veszélyesek az utak manapság. Meg hát, soha nem volt otthon. Aztán Gréti férje találkozott egy kamionnal. A kamion volt erősebb. Gréti három napig sírt. Utána abbahagyta. Hozzá volt szokva, hogy a férje soha sincs otthon. Gréti takarítónőként dolgozott a Bőrgyógyászati Klinikán. Imádta a munkáját. Gyorsan kitakarította a rendelőket, felmosta a folyosót s utána ott sertepertélt a várakozó paciensek körül. Nézte a piros, fekete foltokat, apró pikkelyeket, a gennyes pattanásokat, keléseket, az egész arcot beborító herpeszeket. Otthon aztán szakkönyvekből próbálta megtudni, mit is látott aznap. Mikor már biztos volt magában, elkezdett diagnózisokat felállítani, sőt tanácsokat is osztogatott a kezelést illetően. Az osztályvezető ezt nem nézte jó szemmel.- Gréti, elküldöm magát egy tanfolyamra. Ha sikeresen elvégzi, recepciós lehet itt nálunk. - Gréti rögtön látta magát fehér köpenyben névtáblával a félkör alakú recepciós pult mögött - Egy feltétellel. Meg kell ígérnie, hogy az orvosokra bízza a páciensek kezelését. Fél éven belül Gréti a recepciós pult mögül mosolygott a betegekre. Jegyezte az adataikat, döntött arról, hogy ki melyik orvoshoz kerül a rendelőben, és a beutalók alapján felvette a kórházba a betegeket. Gréti egyetlenegy dolgot nem szeretett a munkájával kapcsolatban. Korán kellett kelnie. Mivelhogy vidékről járt be. Hajnali öt órakor csörgött az óra. Negyvenöt perce maradt arra, hogy kikászálódjon az ágyból, felöltözzön és elmenjen a boltba. Soha nem reggelizett otthon, de mindig készített magának néhány szendvicset a munkahelyére. Nem engedhette meg magának, hogy a kantinban ebédeljen. Pontban hatkor indult a busz, úgyhogy tizenöt perce maradt arra, hogy kiérjen a buszmegállóba. Mindent pontosan kiszámított. Egyszer sem késte le a buszt. Ám egyik reggel a boltban felejtette a lakáskulcsát. Kénytelen volt visszamenni érte. Elvesztett hét percet. Hiába szaladt a megállóba. Csak azt látta az utca végéből, hogy egyre erősödő bőgéssel elhúzott a busz. Sértve érezte magát. Húsz percet kell várnia a következőre. Végre megjött a hat húszas. Gréti nem tolakodott, úgy sincs esélye, hogy leüljön. Utolsónak szállt fel a buszra. A megszokott bozontos hajú, bajuszos sofőr helyett egy fiatal, frissen borotvált sofőr kérdezte:- Meddig?
