Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Százdi Sztakó Zsolt: Tükörjátékok (elbeszélés)
Tükörjátékok minden hónapban csak egyszer mehetett haza. Persze, ez is csak időleges megoldásnak bizonyult, mert jöttek a szerelmek, a barátnők, akik szintén csak őt akarták kisajátítani. Tíz évnek, és szerelmeknek kellett eltelnie, míg rájött, hogy a nők bizony ilyen ragadozó természetűek, és a Kékszakáll nem is férfi, hanem egy nő volt. A férfi az, aki szabadságra vágyik, a nő pedig a legszívesebben lekötözné a férfit, és ehhez a legtrükkösebb fegyvereket képes bevetni. Úgymint: könny, gyöngédség, érzelmi zsarolás... A lány tüsszentett egyet, és ez arra emlékeztette, hogy az az elnyűtt kabát, ami rajta van, nem a legtökéletesebb védelem a hideg ellen, és minél előbb fűtött helyre kell kerülniük. Még szorosabban vonta őt magához, és lépéseit megnyújtotta, amivel szinte futásra kényszerítette a lányt. Elképzelte, hogy most úgy néznek ki, mint egy szerelmespár, akik sietnek valahova. Mire elérték a bejáratot, le is izzzadt, és mellette a lány is szaporábban szedte a levegőt. Egy pillanatra megálltak, hogy kifújják magukat, mielőtt beléptek a helyiségbe. Közben még egy öregurat is maguk elé engedtek, akinek a karján ételhordó volt. Míg kiválasztotta az asztalt, ahova leülnek, a lány újból tüsszentett. Mióta utoljára járt itt minimális változás történt a kifőzdében, még a felszolgálólány is ugyanazzal az unott kifejezéssel vette fel a megrendelést, ami általános Európának ezen a végén, és a vendég megalázását szolgálja. Mintha az iskolában gyakorolnák ezt az arckifejezést, netán a gyengébbek kedvéért rendszeresítve volna egy maszk, amit munka előtt feltesznek, utána pedig levesznek. Ahogy a felszolgálólány eltávozott asztaluktól, figyelme újra a lányra összpontosult, aki állát a tenyerébe támasztva elmélyülten tanulmányozta az étterem berendezését. Elhatározta, hogy frontális támadást indít.- Még a nevedet se tudom. A lány összerezzent, és csodálkozva nézett rá, ő azonban nem akarta megkönnyíteni a dolgát, végül kénytelen volt megszólalni.- Magdolna.- Mint Mária Magdolna?- Igen. Hűlye vicc volt, a lány nem is értette, de mikor már úgy hitte, hogy végképp reménytelen az ügy, a lány hirtelen megszólalt.- Rögtön tudtam, hogy O az. Kint már erősen szürkült, de ő mégse kapcsolta fel a lámpát, pedig most éppen nem volt kikapcsolva a villany. Igaz, akkor se tudta volna felkapcsolni a lámpát, ha történetesen ez lett volna a szándéka, mivel nem volt benne égő. Világításra a gyertyát használta, mivel állandó hadban állt a helyi áramszolgáltatóval, és hol ki-, hol meg bekapcsolták nála a villanyt, számára megfejthetetlen logika szerint. így aztán kénytelen volt megbarátkozni a hosszú, téli esték állandó kísérőjével, a sötétséggel, ami annyira sikerült, hogy idővel meg is szerette ezt a sötétsé
