Irodalmi Szemle, 2006

2006/1 - Czapáry Veronika: Kettősség, Részlet az Őrültek Városa című készülődő regényből Komunikáció (novella)

Kommunikáció

Elég csak annyi, hogy a bársonyos színű mondatokból nem elég. Életet lehelni, legalább a halál után, legalább jó, halott, és szépen mosolyog.

Már soha többé nem kegyetlen.

Ez nagyon rossz, ez még rosszabb, a legvégén csak tömni való. Mindennap lenned kell, hogy rátalálj egy sima átlátszó kőre. Aztán mindegy lesz. A gyönyör egészen mocskos, sima és bársonyos. A felejtés nem gyönyör.

Elég lesz egy kevés kis történet, rögtön meghal és van hiba. Egy függő beszédben, legalábbis egyetlen szó marad, az enyém, és még sok más, hiba, hazugság, béna pillantás, elfelejtett mondat, csók és kéz, aztán a Moszkva tér, nincs mit bántani, hiszen örökké él, örökké hiány és szánalom. A legvégén meg kell mondanod, mit csináltál. Kedves szótlan és befogadó. Választhatóak a lehetőségek.

Vagy.

A rettegés rettegés marad. Emlékszem pontosan, mindig elmondták. A rettegés. Nem jönnek érted. Egyszer csak nem jön senki érted. Élni kell.