Irodalmi Szemle, 2006

2006/1 - Czapáry Veronika: Kettősség, Részlet az Őrültek Városa című készülődő regényből Komunikáció (novella)

Czapáry Veronika

Kommunikáció

Hogy önmagadból mit adtál oda, mindezt elmondhatod persze, csak nevetséges. A tükör folyó és kegyetlenek igazságai. A kegyetlenségére a végén már csak azt tudjuk mondani, igaza van. Minden reggel kimentem, lila árny, a fehér csattog, ez egyszer igazi.

Tisztának kell lenni, mint egy törzsnek, semmiféle társadalmi előítélet nem pörgethet.

Aztán persze teljesen nevetséges. Tulajdonképpen jobb volt. A hatalom gyönyöröket ad, végtelen önkínzás, kellő függőség a másiktól, nem lehetsz szabad. Olyankor elnézed magad. És persze álmodod. Mocsok, kedvtelés, kedves nagy szörnyeteg, már annyira ismerős, hogy megvagy. Pillanatok alatt előhozható. Saját lelked tiszta, szeretni kell. Itt arról van szó, hogy szeretni kell. A kislány, kisfiú elment, és arra várt, hogy megkeressék. Elég sokáig állt a mosókonyha előtt. A nyelv, nyelv, legalább lehúz, becsap. Gyönyörű. Tisztán beleveti magát a játékba. Mondhatod, hogy élek, mondhatod, jobb lesz odakint, mondhatod, mondhatod. Akkora már nem leszek csak egy boróka ága, nevetséges és simán kegyetlen. Elhiszed. A semmi. A nagy én keresési játékban nem engedtük el, nem elégedtünk meg harmatos füvekkel, szerepekkel. Mindent meg lehet tenni. Itt a semmi. Megkérdezzük otthonainkat, füveinket. A szabadság igazán jó.

Vannak megértő hajnalok, amikor ázottak az énekek.

És vannak határozottan rohadósak.

A depresszió tündöklő kapcsolatai szépek, mindjárt elmúlik. Csak a láz, fogd be a szád. Nem lehet. Sóhajtás, szép, fehér, elmúlik. Ott nem lesznek fák.

Lassan elmúlik, és nincsen. Te akarsz élni, mondod mindennap. Egy bársonyos szoba, tele kommunikációval. Mindennap meg kell küzdeni némán egy szóért, mondjuk valamelyikért. Sudár, rohadt, és felelősségre vonható. Szappanos tavak, és a félelem felkínálkozik halkan, persze nem tudni, mi az igazság. Azt mondanám neki, hogy jó, mindez nagyon lassan megy, lassan, nagyon lassan, valahogy ki kell jutni, el kellene odajutni nagyon szépen. Minden egyes nap, amikor ráveszed magad, bemész a boltba, leírsz egy mondatot, mindennap, ez a mondat - a tét. Úgy múlik el, hogy észrevehetetlen marad, nem érkezik meg semmivel, nincs függés, se létező, nincsen mondat, mohó, hasznavehetetlen, és őrült. Mindez jó. Kapcsolataink rosszak, de ez minket nem zavar.

Ami van, nem elég. Kell, hogy legyen még más is, valami eltévelyedett. Csak any- nyi, hogy te megtalálod az igazságod, aztán felhőket tapogatsz. Nem mondasz semmit. Bezárt gömb, fedő, egy név. Végül a név. Még nem tudom, még nem tudom.