Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: „...közéleti szenvedély nélkül nincs újságírás, de irodalom sem” (beszélgetés Mács Józseffel)
„Az ember az eredeti környezetében lehet csak ember. Az ide-oda verődő ember vergődő ember lesz. A gyökértelenség sajátos kiszolgáltatottságot jelent. Erős léleknek kell lennie és határozott tartású embernek, aki ilyen körülmények között igazi és hiteles munkákat képes létrehozni. A maradandóság titka mindig is az igazságjelenlévő karátja volt. Az az érték, ami nem vész el az időben, és ami nem pusztítható el sehogy sem, sem hatalom, sem kor, sem más által. ” - Kiss Dénes köszöntötte ezekkel a szavakkal öt évvel ezelőtt Mács Józsefet hetvenedik születésnapján. Mács egész életében járta a vidéket, a határon túli településeket, kereste a magyarokat, éljenek azok Pozsonytól keletre avagy nyugatra, ahová a kitelepítés szele vetette el őket. Megjárta az Új Szó, az Új Ifjúság és a Hét szerkesztőségét. Sehol sem örültek túlságosan a jelenlétének, mert soha nem tudta elhallgatni azt, a- mit gondolt. Könyvei valamikor a szlovákiai magyar irodalom eseményei voltak. Ma, mivel nem csatlakozott szekértáborokhoz, inkább csendesen elhallgatják őket. Kapott dicséretet és bírálatot is bőven. 1968-ban Madách-díjat az Adósságtörlesztés című regényéért, amelyben Dobos László Földönfutók (1967) című regényéhez hasonlóaon először mertek írni az 1945 utáni szégyenteljes eseményekről, a kollektív bűnösségről, s néhány éve megkapta az Aranytollat is Budapesten. Sőt, amikor kibővült a Magyar Művészeti Akadémia határon túli tagokkal, oda is beválasztották. * Azt mondják a pszichológusok, hogy a felnőtt a gyerekkorát éli tovább és cipeli magával egész életében. Milyen volt ez a gyerekkor Bátkában, a harmincas években?- Rendkívül eleven gyerekkor volt, egy nagy hiányérzettel. A falu ugyanis akkor a földet, a lovakat, a jármos tehenet, az igavonó állatokat jelentette, míg az én apám kőművesmester volt. Úgy csetlettem-botlottam, hogy nekünk az nincs, ami falun a legfontosabb. Ezt írom meg később A vesztes c. kisregényemben. * Innen egyenes út vezetett az értelmiségi lét felé?- Ezt nem lehet mondani! Apám jobban szeretett tanulni, mint én. S ő szeretett volna gimnáziumba járni, nem én. De olyan szegények voltak, hogy csak a közéleti szenvedély nélkül nincs újságírás, de irodalom sem” Születésnapi beszélgetés Mács Józseffel SZEMTŐL SZEMBEN
