Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: „...közéleti szenvedély nélkül nincs újságírás, de irodalom sem” (beszélgetés Mács Józseffel)
Születésnapi beszélgetés Mács Józseffel legolcsóbbra, a kőművesmesterségre tellett. Apám ezért engem mindenképp szeretett volna taníttatni, de ő maga élete végéig írogatta a jegyzeteit, amiből végül is megszületett az Öröködbe, Uram. S ha már tanítóképzőbe adtak, akkor logikusnak tűnt, hogy az is leszek majd. Pedagógusra nagy szükség is volt akkoriban, hisz sorra nyíltak meg a magyar iskolák, s gyorstalpalókon kellett pótolni a magyarüldözések miatt megcsappant pedagógusi állományt. De a rimaszombati gimiben - a- hol Vajda Szabó Pál másodikban meg is buktatott matekból - egyáltalán nem voltam jó tanuló. Később Sárospatakon és Miskolcon már nem voltak ilyen gondjaim. A tanítói oklevelet jelentő érettségit 1951-ben a pozsonyi magyar pedagógiai gimnáziumban végeztem. Utána a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán magyar-törté- nelem-társadalomnevelési szakra iratkoztam be s ott 1955-ben tanári képesítést szereztem. * Dolgozott egyáltalán tanárként?- Egy rövid ideig tanítottam a ligetfalui magyar iskolában. Rengeteget kínlódtam a módszertani feljegyzésekkel, hisz az egyetemen még azt is fel kellett jegyezni, hogy mit csinálok akkor, ha tüsszent a gyerek. Itt figyelt fel rám egy ún. beszélgetési órán Sas Andor és Mayer Imre tanár úr, amikor Gózon Gyuláról, az akkor hetvenéves színészről beszéltem a gyerekeknek. Sas Andor csak annyit mondott az óra végén, hogy mi is gyermekekké változtunk. *Már tanulmányai idején, 1952-ben az Új Szó munkatársa lett, s ettől kezdve hű maradt a szakmához.- Két bőrönd könyvvel, 1200 koronás fizetéssel kezdődött a pozsonyi újságírói élet. Bár 1200 korona akkor még jó fizetésnek számított, előleg előtt három nappal gyalog mentem be az Új Szó akkori, Jesensky utcai szerkesztőségébe. (Egy villamosjegy 60 fillérbe került). * 1957 elején, az 56 os magyar forradalommal kapcsolatban eltanácsolták az Új Szótól...- Egyik napról a másikra tulajdonképpen kidobtak. Bár megvoltak ennek az előzményei. Pedig meggyőződéses szocialistaként és ifjú forradalmárként lettem újságíró, hisz én is elfogadtam azt, amit belénk sulykoltak, és a falumban is láthattam, hogy sokkal többen vannak a szegények, a nincstelenek, és én olyan utcában, a Szívósszögben nőttem fel, ahol ilyen nagyon szegény emberek éltek. * Hadd kérdezzek akkor egy látszólag furcsát. Ma, vidéken járva, ahol egyre több a munkanélküli és a boldogulását nem találó ember, mintha sokan ismét eleven nosztalgiát éreznének a letűnt rendszer iránt. Ön, aki nem is tagadja, hogy akkoriban sok millió emberrel egyetemben hitt abban a rendszerben, mivel magyarázza ezt 2006-ban?
