Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Vladimír Holan versei (Dies caniculares I, Primogenita, És éppen, Műterem, Remegés, Hang és szavak, De spermate I., De tempore barbarico, De spermate II., Pokol, A madár is, Elhagyatott fal, Följegyzés) (Polgár Anikó és Csehy Zoltán fordítása)
Vladimír Holan versei De tempore barbarico Azt mondta: „Nem tudom, mit is válaszolhatnék Önnek, még ha talán a Paktolosznál is történt vagy a tenger közelében vagy bármilyen más helyen. Lehetséges viszont, hogy nem kevesebbről van szó, mint egy kivételről, mely nem ismer szégyent és megsemmisül. Hiszen Önöknél minden arra törekszik, hogy ez így legyen, hogy összevágjon, és hogy így hálálják meg a heréiteknek...” De spermate II. És ezt mondja Ön nekem, és olyan beszédesen, és éppen abban a korban, amikor Pénelopé szeretői vitatkoztak, hogy kit is szarvaztak föl közülük? Nem ellenkezem, de még ha a szüzességről lenne is szó, a thébai remete pajkos mozgása tehetne-e általában, vagyis ebben az ügyben valamit: mindig néma nővel csinálta... Pokol Már megint kivirágzott a galagonya, az akác, az árvacsalán... Nem mintha nem lenne bibéjük, porzójuk, de még csak gyerekek, hím- és nőneműek... Sejtelmeiket elkendőzve úgy tesznek, mintha mit sem tudnának arról, amit eddig még nem tapasztaltak meg... A madár is Azt gondolják vagy színlelik, hogy ugyanaz a vihar, mely apálykor
