Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Vladimír Holan versei (Dies caniculares I, Primogenita, És éppen, Műterem, Remegés, Hang és szavak, De spermate I., De tempore barbarico, De spermate II., Pokol, A madár is, Elhagyatott fal, Följegyzés) (Polgár Anikó és Csehy Zoltán fordítása)
Vladimír Holan versei zúdul ránk, amikor a zsákmányt osztják el, vagy körülmetéléskor, minden alkalommal más és más. Lehetséges lenne?... „Miért ne?”- mondta valaki. „Hiszen a madár is megkülönbözteti olykor a dalt attól, amit énekel...” Elhagyatott fal Fal, elhagyatott fal, az özvegy fala. Mintha rászánta volna magát, hogy teli szájjal kimondja, de nem fennhangon, hogy valami hasonlóra vágyik, egy másik falra, s már itt is a visszhang... Ezt aztán a férfi, aki tudja, mért ijedt meg, a házasságtörés zsigereiben érzi, hogy nemsokára, egy kicsit később akarva-akaratlanul, kénytelen-kelletlen fólbukkan egy halott nő... Följegyzés Míg két hónapon át tombolt a kánikula, mintha életfogytig tartana, és lóvért nyaltak a tenyeremről, harmatot, önnön izzadtságomat és húgyomat az utolsó előtti éjszakán kitört a vihar, zápor zúdult, méghozzá olyan váratlanul és minden körültekintés nélkül, hogy menten ki is öntötte a szívét arról, amit rábíztak, de valahogy túl későn, és ráadásul nem is tekintették a legmegbízhatóbbnak... De mi elhittük az önkéntelen hitszegéseket, és többet ittunk, mint szomjunk kívánta, és most meghalunk, és már soha nem érünk e\Ammón templomába... Csehy Zoltán fordításai (Részletek egy készülő kötetből)
