Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - SZEMTŐL SZEMBE - Ivan Strpka: „Nem mi sajátítjuk el a klasszikus irodalmat, az sajátít el bennünket...” (Beszélgetés Valér Mikula professzorral)
SZEMTŐL SZEMBEN * Önnek melyek a kedvenc kötetei, és miért? Ezek közül melyeket volna jó más nyelvekre lefordítani?- Nagyon sok az olyan kötet, melyek megjelenésének előre örülök: Ján Hollý, Ján Chalúpka, Jonáš Záhorský, Janko Kráľ, Janko Jesenský, Ján Kostra... Mindennél fontosabbnak tartom azonban Svantner Život bez konca (»Vég nélküli élet«) című regényét, mely most jelenik meg először a kézirat alapján, cenzori beavatkozások nélkül (melyekben része volt a már említett Rosenbaum-Kusý párosnak is). S annak igazolására, hogy nem egyéni megítélés, hanem szakmai megállapodás döntött egy-egy mű kiválasztásáról, megemlíthetem, hogy már a sorozat második évében kiadjuk Hviezdoslavot, akit személy szerint én nem tartok különösebben figyelemre méltó költőnek. Ami a művek fordítását illeti, nem vagyok híve az ajánlásoknak, ráadásul ezeknek tájainkon szinte mindig kényszerítés ízük van. A befogadó kultúrának kell eldöntenie, mi az, ami számára a mi irodalmunkból érdekes. Persze, ehhez jól kell az irodalmunkat ismernie - ezért a magunk részéről mindenben támogatnunk kellene a képzett külföldi szlovakistákat. Hogy miként és hol, azt az illetékes minisztériumoknak kellene tudniuk, és persze nekik kellene cselekedniük is. * Folyik-e tudományos szakmai vita a klasszikusok kiadásáról?- Egyelőre nem, s hozzáteszem: szerencsére. Amennyire ismerem ugyanis a viszonyokat, mihelyt valamiről vita kerekedik (például a szlovák irodalom történetéről), annyi „de” merül fel, és annyi „eszményi” elképzelés, hogy a megvalósítás törvényszerűen elhalasztódik. Ezért is fordítottuk meg a sorrendet: megkezdtük a könyvek megjelentetését, s ha mégis lesz vita (melyet, ismétlem, üdvözölnék), a kiadást már nem akadályozhatja meg, csak a színvonalát emelheti. * Végül: mi a helyzet ma Franciaországban a klasszikusok kiadásával? Mekkora irántuk az érdeklődés? S az Ön számára mi az érdekes éppen Franciaországban?- Ma, miként tegnap és holnap is, ott nagyon jó a helyzet. Több kiadó foglalkozik kiváló szakmai szinten klasszikusok és híres modern szerzők kiadásával - a legtekintélyesebb a Gallimard nálunk is ismert sorozata, a Pléiades, melyben 1931 óta tökéletesen feldolgozva több mint ötszáz hazai és külföldi szerző meg kollektív munka jelent meg. Ilyesmiről mi nem is álmodhatunk, de valami mást utánozhatnánk: azok a müvek, melyek élő irodalmi hagyománynak számítanak (beleértve a kortárs irodalmat is), Franciaországban (de másutt is), minőségi szöveggondozással ún. zsebkiadásban, diákok számára is hozzáférhető áron jelennek meg. S a diákok vásárolják is e könyveket, mert érdeklődnek irántuk, s azért is, mert e müvek részei a közép- és a főiskolai oktatási tervnek. Az ilyen zsebkiadások hiányát a rendszerváltás utáni kultúrpolitika egyik csődjének tartom. A mi kiadóink inkább a „gyönyörű” könyveket részesítik előnyben, a drága vagy luxuskiadást, mert
