Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - SZEMTŐL SZEMBE - Ivan Strpka: „Nem mi sajátítjuk el a klasszikus irodalmat, az sajátít el bennünket...” (Beszélgetés Valér Mikula professzorral)
SZEMTŐL SZEMBEN nökséget: ezek monográfiák és szintetizáló-enciklopédikus munkák lesznek, a sorozat afféle pótkötetei a szakmai érdeklődésű olvasó számára. A szépirodalmi művek közt az első évben például Tajovsky prózái szerepelnek, s ehhez a tudományos sorból egy Tajovsky-monográfia. A következő években megjelenik néhány irodalomelméleti műelemző tanulmánykötet is a 19. és a 20. század szlovák irodalmáról, majd a sorozat legeslegvégére beterveztük - egyelőre még csak óhaj formájában - a szlovák irodalom történetét. Persze, ez a jövő zenéje, s nem tudni, vajon akkor is tagjai leszünk-e a zenekarnak, miként azt sem tudhatjuk - ismerve a szlovákiai viszonyokat -, vajon megéri-e a sorozat a számára kijelölt tíz évet... * Lényegében először valósulhat meg ilyen ötlet előírások és cenzúra nélkül, ideológiai korlátozás nélkül. Vannak egyáltalán a tervezett sorozatnak valamilyen korlátai?- Örülnék, ha igaz volna, amit a cenzúráról mond, sajnos, a kommunizmus árnyai túlontúl hosszúra nyúltak, s az egyik bennünket is utolért, tizenhat év elteltével. Csakhogy most nem cenzúra a neve, hanem copyright. A sorozatot indító kötetként én állítottam össze a Miroslav Válek költői munkássága című könyvet. Amikor a kiadó a szerző örököseinek beleegyezését kérte, ők kikötötték, hogy az egész könyvet látni akarják, beleértve a jegyzeteket is. Ezt követően az utószót, melyet a fönt vázolt elvek alapján írtam, tehát személyes jellegűre, teljesen összefirkálva adták vissza a kiadónak: bejelölték azokat a passzusokat, melyekkel „nem értenek egyet”. Mikor megláttam, erős déja vu érzés vett erőt rajtam: pontosan így avatkoztak bele a szövegeimbe a kommunizmus idején! Mintha csak húsz évvel ezelőtt írtam volna a szöveget, mintha még mindig Válek volna a kulturális miniszter, akit óvni kellene a „nem kívánatos” nézetektől, még a beavatkozások is ugyanolyan jellegűek voltak. Bizonyos emberek számára semmi sem változott, akármilyen demokratáknak mondják is magukat... Végül beleegyeztek a kiadásba, ha cserében kihúzom legalább azt a megjegyzést, hogy Válek, ez a fiatal korában katolikus költő az 1988. március 25-i gyertyás tüntetést a Carlton Szálló ablakából felügyelte, vajon a tűzoltóautók kellő mértékben locsolják-e a vallásos anyókákat, s hogy a rendőrök megfelelően ütlegelik-e a katolikus fejeket. Mivel nem akartam veszélyeztetni a sorozatot, ezt a részt kihúztam. S elnézést, amiért személyes voltam, de a történet mindannyiunk számára - s jó, hogy még a legelején - tanulsággal is szolgált. A kiadó végre rájött, hogy a szerzői jogról még a kiadás előtt kell tárgyalni, s nem akkor, amikor a kézirat már nyomdában van, mi pedig megfogalmaztuk azt, amit magától értetődőnek tartottunk, hogy tudniillik a tudományos kutatás szabadsága végett megengedhetetlen az örökösök beleszólása a kötetek szerkezetébe. Ha az örökösök nem fogadják el a kötet összeállítójának a koncepcióját teljes egészében, akkor a könyv nem jelenik meg. Ami egyben figyelmeztetés is például Dominik Tatarka vagy Ján Ondrus copyrightja birtokosainak, legalábbis róluk tudni, hogy ráültek a „saját” szerzőik szövegeire.
