Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - SZEMTŐL SZEMBE - Ivan Strpka: „Nem mi sajátítjuk el a klasszikus irodalmat, az sajátít el bennünket...” (Beszélgetés Valér Mikula professzorral)
SZEMTOL SZEMBEN tének igazgatója nevezte ki, amiként engem is. Tagjai egyetemek vagy irodalom- történeti műhelyek szakemberei: Milán Hamada, Rudolf Chmel, Dana Krsáková, Stanislav Rakús, Dagmar Robertsová, Peter Zajac, továbbá hivatalból Jelena Pastéková, az intézet igazgatója és Szigeti László a Kalligram képviseletében, mert ez a kiadó nyerte meg a sorozatra meghirdetett pályázatot. Ez a szerkesztőbizottság a sorozat főszervezője: szavatol a kiadandó címek szakszerű előkészítéséért, meghatározza a sorozat összetételét, jóváhagyja az egyes kötetek belső tagolását, kiválasztja az összeállítóit és lektorait. Minden egyes tétel színvonala kétfelől biztosított: egyrészt a szerkesztőbizottság, másrészt a külső lektor által. * Ahhoz, hogy az olvasó fokozatosan megállapíthassa, mely műveket sorolják a szlovák irodalom klasszikusai közé, jóljöhet, ha ezt mint lehetőséget meggyőzően javasolják számára. Tehát az olvasónak egy ajánlatot kell tenni. Ki az ajánló ebben az esetben, és minek alapján teszi meg a javaslatát?- A szerkesztőbizottság. Hosszas viták során és a kritériumok fokozatos pontosításával. De nem annak a kritériumait kívántuk meghatározni, hogy mit tekintsünk a szlovák irodalom alapjának, mert ez vége-hossza nincs vita, és erről minden korszaknak eltérő a véleménye, hanem a sorozatba kerülés kritériumait szabtuk meg. Figyelembe kellett vennünk a sorozat olvasói célközönségét, az eddigi ún. kritikai kiadások milyenségét (behatóbb vizsgálat során sokról kiderült, hogy kevéssé megbízható), az egyes művek hozzáférhetőségét (mikor jelentek meg utoljára, ha ugyan megjelentek), de a piac telítettségét is a konkrét szerzőkkel és művekkel. S végül legalább az első évekre vonatkozóan ki kellett választanunk azokat az összeállítókat, akik az illető szerzők értő, új szempontokat is felvető ismerői. Figyelembe vettük a szlovák irodalomnak a szélesebb közvéleményben élő triviális vagy hagyományozódó képét, pontosabban döntöttünk ennek szakmai szempontú korrigálásáról. Az eredmény nem valamiféle ideális, mindig és mindenütt érvényes jegyzéke a szlovák irodalom szerzőinek és műveinek, hanem egy tíz évre szóló sorozatterv, mely gyakorlati szempontokat sem nélkülöz. Elsősorban azonban - mivel nem üzleti vállalkozásról van szó - az érték volt a fő kritérium, így, legalábbis ez a meggyőződésünk, a sorozat tíz éven át olyan műveket mutat fel, melyek nélkül a szlovák irodalom értékképe alapjaiban hiányos volna. * Mely művek alkotják az alapot? Egyáltalán: milyen mű tekinthető klasszikusnak, milyennek kell ehhez lennie?- A klasszikus mű esetében semmit sem „kell” - ő maga a kritérium forrása a műértésben. Persze, egy része azé a koré, amelyben íródott, de ha emellett érzünk benne olyan lényeget, melyet a magunkénak vallunk vagy vallhatunk, akkor eleven műről van szó, ún. élő hagyományról. De fogalmazhatok meredekebben is: nem mi sajátítjuk el a klasszikus irodalmat, az sajátít el bennünket, úrrá lesz az érzelmein
