Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - A NYOLCVAN ÉVES GÉCZI LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (részlet egy megjelenő monográfiából)
Nagykapos a 2. évezred alkonyán A krónika vezetése során most először, tehát 1995-ben bejegyezték Nagykapos kül- és belterületének nagyságát. A külterület 2588 ha, a belterület 2961 ha. Továbbra sem szünetelt a bűnözés. A korábbi lopásokhoz újabbak társultak: számítógépeket tulajdonítanak el, uránt csempésznek Ukrajnából tájainkon át Magyarország felé, és egyéb lopások is borzolják a kedélyeket. [■•■] A következő év újból változást hozott az Ung-vidék községeinek életébe: 1996. augusztus 24-i hatállyal a nagykaposi régiót leválasztva a Tőketerebesi járásról a Nagymihályi járáshoz csatolták. Nem valósult meg tehát a nagykaposiak vágya, hogy az 1960 óta tartó tőketerebesi fennhatóság alól szabadulva ismét járási székhely legyen városunk, vagy legalább a közeli Királyhelmeccel alkothassunk új járást, akár a helmeci székhely megvalósításának árán is. Valakik nagyon nem akarják, hogy ez a terv valóra váljon, azaz hogy a két, többségében magyar lakosságú régió egységes közigazgatási területté legyen. Új járás lakosai lettünk tehát; erre szokták mondani, hogy „csöbörből vödörbe” kerültünk. Az emberek ezúttal is egykedvűen vették tudomásul az újabb tényt; az ilyenkor szokásos csípős megjegyzéseken kívül semmi különös nem történt. Azaz annyi mégis történt, hogy a frissiben átadott honfoglalási emlékmű jogszerűségét a bennünket épphogy birtokba vevő nagymihályi vezetők kezdték vehemensen vitatni, mígnem az idő múltával ők is lassan lecsillapodtak. A velünk kibővített Nagymihályi járás 1019 km2 területű, lakosainak száma 107 743 fő. A város vezetése első lépésként annyit tett, hogy az új járási vezetés elé terjesztette legsürgősebb beruházási tervét: a csatornázás, illetve a szennyvíz- tisztító további építését, a 12 tantermes iskola befejezését, az új temető megépítését és új szeméttároló létrehozását. A kölcsönös látogatások sora most sem szakadt meg: a város vezetői Békéscsabától Bécsig látogatták a különböző konferenciákat és egyéb rendezvényeket, valamint fogadták a hozzánk érkezőket. A legfontosabb az a nyüzsgés volt, amit a millecentenáriumra tervezett turulszobor felállítása idézett elő. Arra a hírre, hogy a honfoglalás 1100. évfordulójáról meg akarunk emlékezni, sőt őseink szent totemmadarának a felállításával még emlékezetesebbé akarjuk tenni az évfordulót, városunk egyszerre a figyelem központjába került. Ellátogatott hozzánk Camogursky Ján parlamenti képviselő, korábbi miniszterelnök, majd igazságügyi miniszter-érdeklődni a nemzeti kérdések felől, de nyilván a készülő megemlékezés és a turulemlékmű állt érdeklődésének homlokterében. Ekkortájt hangzott el és került az újságok címoldalára hírhedt kijelentése, melyben honfoglaló őseinket gégemetsző barbár népnek minősítette, akik csak bajt, szenvedést és pusztulást hoztak Európa népeire. Érthető módon ez a durva, becsmérlő kirohanás mérhetetlen szenvedélyeket váltott ki mindkét fél részéről. Nemsokára Márkus Jozef, a Matica slovenská központi vezetésének elnöke
