Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - A NYOLCVAN ÉVES GÉCZI LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (részlet egy megjelenő monográfiából)
Géczi Lajos látogatást a kommunizmus üldözöttéinek szlovákiai konföderációja szervezte. Megemlékezésük célja a kegyeletes főhajtás volt a mártírok emléke előtt. Erre az aktusra talán meghívhatták volna az egykori elhurcoltak túlélőit, akik egyre fogyatkozó számban élnek még közöttünk. Az iskoláról szóló beszámolókból azt tudhatjuk meg, hogy ebben az évben csupán 40 fős különbség volt a szlovák és a magyar tannyelvű alapiskola létszámában, az előbbi javára. Egyúttal az is észlelhető, hogy mindkét tanintézetben létszámapadást mutattak ki, mert föltehetően csökkent a beköltözés, valamint a demográfiai apadás elérte városunkat és környékét is. A polgármester látogatásai során Szlovákia számtalan városában megfordult különböző rendezvények, konferenciák résztvevőjeként. Korábban már szóvá tette a krónikás, hogy néhány nemzetközi meghívásnak azért nem tudott eleget tenni, mert nem volt fedezet az útiköltségre. Ez idő tájt nagyon szoros kapcsolat jött létre Nagykapos és Vásárosnamény között, s vezetőik évente olykor több ízben is fölkeresték egymást, részt vettek egymás rendezvényein, amatőr együtteseik kölcsönösen szerepeltek a különböző rendezvényeken. Egyházi részről kezdeményezték a morvaországi Opava székhelyű, a Fe- renc-rendhez tartozó irgalmas rendi apácák kolostorának megépítését az egykori csepelyi temető helyén. Előzőleg a pár évvel korábban megszűnt temetőt véglegesen felszámolták. A kolostor és a kápolna azóta megépült, s az apácák már folytatják karitatív tevékenységüket. De másutt is folytak egyházi építkezések: a görög katolikus templom építésének előkészületei elkezdődtek a Pólyi-dombon, s mellette parcellát kapott a pravoszláv egyház helyi közössége templomépítés céljából. Az utóbbi két templom a 20. század végére félkész állapotban volt. Nagykapos és környéke történelmének sötét foltjaként tarthatjuk számon 1995 augusztusát. Ekkor döntöttek véglegesen az oly sokszor hangsúlyosan emlegetett nagyüzem, a Slovnaft vajáni részlegének megszűnéséről. Azonnali hatállyal elbocsátottak mintegy 100 főt, s csupán azok maradtak, akik segédkeztek az üzem végleges felszámolásában. Történt mindez akkor, amikor a szlovákiai sajtó megemlékezett a Slovnaft elődje, az Apollo olajfinomító megalakulásának 100. évfordulójáról. És a baj nem jár egyedül: megszűnt az Agrostav üzem is, a dolgozókat pedig szélnek eresztették. Ideiglenesen mint ráfizetéses üzem bezárt a kínlódó szálloda és étterem, amelyet időközben a „Barátság” névről „Ifjúság” névre keresztelte át, ám ez sem segített rajta. Bezárt a Fő utcán működő üvegező és képkeretező üzem is. Fura mód ekkor kezdenek megtelepedni a városban a különböző fogadóirodák, melyekből a későbbiek során hat is működött egyszerre ebben a kisvárosban. Sajnos, megjelentek a játékautomaták is, igényt tartva főként inaink „fölös” pénzére. Ebben az évben magánosították az állami rendelőintézeteket, de ekkor adták át a poliklinika új szárnyát, s ezáltal lényegesen növekedett a rendelők száma. Itt az építkezésben, illetve a berendezésben sokat segített a Máltai Szeretetszolgálat.
