Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek balszerencséjére éppen ebből csinált világnézetet, ami végeredményben eléggé veszedelmes, s bár elvisége elvtelen, mert hiszen kiforratlan még, tulajdonképpen helyesen döntött, ösztönösen, ugyan mit várhatna Juliskától egyéb helyzetekben, amelyekben, tudjuk, bővelkedik az élet, föltehetően az erdész úr sem tudta fölfogni ezt, korára való tekintettel több meggondoltságot, higgadtságot tételezne föl róla az ember, de ahelyett, hogy bölcs önuralommal cselekedne, elveszti fejét, tetteiben megfontoltság nem érhető tetten, csakúgy, mint Juliskánál, az előbb a kolléga által Piroskával kapcsolatban említett jelzők sokkal inkább rá jellemzők, a mai fiatalok jellegzetes példánya ő, amint beszőrösödik, nem tudja, hova legyen, azonnal használni akarja minden szervét, úgy tartja, joga van rá, mivel pedig szellemileg éretlen és korlátolt egyaránt, neki eszébe sem jut filozófiát gyártani hozzá, fantáziátlan észjárása következtében csak azt képes csinálni, amit mondanak neki, még ha olyan állítólagos ártatlan javaslatról is van szó, miként ez Farkas úrtól elhangzott, egyébként a vele kapcsolatos mindenféle mendemonda, amely, igaz, nem bizonyosodott be bizonyíthatóan, mégis gyanús, a krokodilusokkal való viszonyát, csakúgy, mint Jancsinál reális veszélynek kell tekinteni, hiszen tudjuk, nem zörög a haraszt, ugye, magától, meg aztán hogyan magyarázzuk, hogy őket a krokodilusok részéről nem ért semmi támadás, de ami Piroskát illeti, föltétlen fölmentése mellett vagyok. A negyedik szakbírálat Hát igen, helyeselt a következő, ez a zörgő haraszt Jancsiról is elmondható, ám amiatt nem kell szükségszerűen szélre gyanakodni, az a fiú meglehet, hogy álmodozó, de szép álmokat ringatott, ez vitathatatlan, bár nem az a fajta, aki nekimegy a tengernek, a legjobb gondolat is, holott villámként hat, nem hirtelen jön, hanem érlelődik, a fejlődést nem lehet siettetni, az idő tényezőjét figyelmen kívül hagyni, ezért sem lehet pálcát tömi fölötte elhamarkodottan, talán az erdész gondolta úgy mégis, pedig ő sem sietett el semmit, csak hát az idő csapdája, amelybe egyébként önhibájából került, elhomályosította szemléletét, mi több, tisztára elvakult, amit látnia kellett volna, nem látta, csak rohant, vakon, tyúkólból tyúkólba, s ahol elhessintették, vagy sikertelennek minősült minden próbálkozása, ott vagdalkozott, erőszakkal bizonyítani akarván kétes igazát, s ha észre is vett mégis valamit, csak leselkedett a voy- eur, ő volt, bizony mondom nektek, a széltoló harasztzörgető, amiért Juliska nem akadt horgára, holott inkább szerencséről beszélhetne, hogy Juliska, ez a ponyvaábrándokba burkolódzó, alapjában véve erkölcstelen személy nem vette észre nevetséges közeledési kísérleteit, mivel Farkas úrral volt elfoglalva, azt állítva, hogy Jancsira gondol, isten őrizzen minden férfit az ilyen nőtől, Farkas úrnak is az volt a szerencséje, hogy mással való elfoglaltságában félvállról vette e közjátékot, ami különben sehogy sem enyhíti helyzetét, ellenkezőleg, az igazat megvallva, már bocsánat a kifejezésért, eléggé kurvapecér benyomást keltett bennem ez a kétes múltú hajóskapitány, indokolt gyanúm, hogy készakarva tett elfogadhatatlan ajánlatot, amely, láttuk, nem is volt annyira elfogadhatatlan, a rontás kedvéért, s hajlok arra a fölfogásra, hogy
