Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Aich Péter Piroskával és a krokodilusokkal együtt finom úri tréfának minősítve a minősíthetetlent, szimpla összeesküvésként próbálta Juliskát elzülleszteni, ez eléggé egyértelmű és fölöttébb veszedelmes, de ami Jancsit illeti, föltétlen fölmentése mellett vagyok. Az ötödik szakbírálat Meglehet, meglehet, bólogatott a testület utolsó tagja, szerintem mégis az egyetlen, aki az egészben ártatlan, az az erdész úr, a többieknek mind vaj van a fején, csak ő nem rejteget kalapja alatt békát, de még krokodilust sem tartogat a tarsolyában, mint a többiek, nem értem, hogyan lehet az erdész urat akármivel hibáztatni, hiszen aki fölismeri, mi az, amin nem lehet változtatni, azt vaksággal vádolni elképesztő, ő ott munkálkodik, ahol befolyását érvényesíteni tudja, Jancsira háruló igazságos fölháborodása Juliska hisztériája miatt csak udvariasságra és igazságszeretetre vall, Jancsi egyébként, lássuk ezt is, alaposan rászolgált volna a második és harmadik a- tyai nyaklevesre is, ám az sem téveszthető szem elől, hogy Juliska könnyűvérű erkölcstelen tette a tehetetlenség keserűségét váltotta ki az erdész úrban, hiszen Juliska, aki az erdész úr szemében feddhetetlen és ártatlan virágszál volt eredetileg, önként dobta oda magát Farkas úr csizmatalpa alá, e liliomtiprónak, aki nem átallott minden alkalmat megragadni, hogy mániákus szerzési vágyát a krokodilusok támogatásával kiélje, agyára ment a krokodilusok kreálta antropomorf világba ígért szerepe, hasonlóan, mint Piroska, ez a buja érzéketlen egoista, aki csak önmagát látta, vagy mint Jancsi, aki meg sem próbálkozott valamilyen pozitív tettel, csak várta, míg a sült galamb a tátott szájába röpül - emlékezzünk csak Piroskával való ügyeire - és meglepődött, mi több, megsértődött, amikor ehelyett kő röpült, de ami az erdész urat illeti, igenis föltétlen fölmentése mellett vagyok. A bíró közbeszólása Valóban, mondta az elnöklő bíró, mintha helyeselt volna, valóban, valóban sok a pro és kontra, nos, uraim, látjátok feleim, mégsem olyan egyszerű, alaposan föladták a leckét nekünk, vajon az ártatlan és vétkező között mi a különbség, hol van tetteink és gondolataink, mi több: vágyaink és érzelmeink határa, a szögesdrót, amely élesen elkülönít, s a híd, amelyen másokat és önmagunkat közelítjük meg, vajon elítélhető-e a szív, amikor önmagára hallgat, vagy az értelem, amikor megfontol, az idő gyorsulásával mennyire vállalható a nyitány elhagyása, s mi légyen az ismérv, amely szerint ítélkeznünk kéne, vajon, gondolják meg a tisztelt bíró urak, vajon nem arról van-e mégis szó, hogy a bennünk szunnyadó krokodilusok az okai mindennek? AZ ÍTÉLET Elnapolva. A tisztelt bíróság még tanácskozik.
