Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Aich Péter fenekét mutogatja, mintha csak neki volna, pukkadjon meg, annál inkább, mivel időközben észrevette, hogy nini, az a Juliska nem is olyan ronda tyúk, karcsú a dereka, pöttöm mellei kivirultak, s mélabús tekintete varázslatokat rejteget, Jancsi rajtakapta magát, azon gondolkodik, mit titkolnak azok a szemek, még a túlsó partról is látni lehetett, milyen nagy bogárszeme van ennek a lánynak, s ahogy múltak a napok, Juliska egyre szebb lett, Piroska ehhez képest semmi, Jancsinak legalább úgy tűnt, s ha úgy tűnik, bizonyára úgy is van, virágszál a túlsó parton, krokodilusok állják útjukat, hát csak ácso- rogtak a folyó partján, nézelődtek, integettek néha, egymást kémlelték, egy napon Jancsi csokorral jött a partra, s amikor Juliska is megjelent, feléje nyújtotta, íme, ezt neked hoztam, a folyóba dobta, jelképesen, a krokodilusok viszont lecsaptak rá, szétmarcangolták, semmi sem maradt a virágból, csak itt-ott egy árva szirom, azt meg elsodorta a lassú ár, Juliska azonban a mennybe szállt, s Jancsi rázárta az ajtót, gyönyörűség az örökkévalóságban, egyszer majd megtérsz hozzám e virtuális üdvösségben. Variáció Jancsi érzékeny fiú volt, talán kissé túlérzékeny, s abban való igyekezetében, hogy ezt palástolja, mert azért szégyellte, nem nagyon kommunikált a világgal, inkább magába fordult, ami azzal a veszéllyel jár, hogy egyszer átbújik a fülén és még krokodilussá változik például, mások szemében legalább, de Jancsi annyira el volt foglalva önmagával, hogy erre nem terjedt ki a figyelme, Juliskára gondolt, s amikor e gondolat elviselhetetlenné vált, egy odvas fában maszturbált, miközben lelki szemeivel Piroska meztelen farát látta, azt próbálta elhitetni magával, Juliska popsija is ilyen, bizonyára, bár sosem látta, hiszen csak a Piroskáét, azt is a folyó túlsó partjáról, na de a bizonytalanság, a homály, a fátyolos körvonalak mindig vonzóbbak, s Jancsi szeme megüvegesedett, nem kielégítő elégtétel volt mindez, lelohadt ugyan, de a nyugtalanság maradt, álmaiban is, krokodilusok támadták, halálsápadtan, csuromvizesen riadt, ki van itt, nyöszörögte, mert alsónadrágja lucskos és ragadós volt, attól tartott, Piroska fekszik mellette, holott a krokodilusokról neki csupán Juliska jut eszébe, lelke legszebb virágszála, tulajdonképpen azt sem tudta elképzelni, hogy kézen fogja, bizonyára elhúzódna, szemérmesen, az angyali, hogy érhetnék hozzá csak úgy, mégis arról ábrándozott, egyszerre nyújtják kezüket egymás felé, na de a krokodilusok, ugye, amikor csak tehette, kiment a partra, néha meg elkalandozott messze, elgondolkodva, az elhanyagolt kikötőig, Farkas hajóskapitány ritkán használta, többnyire elhajózott mellette, s ha mégis, általában napokig ott vesztegelt a hajó, nyilván üzleti dolgait intézte Farkas úr, Jancsi egyszer éppen akkor ért oda, amikor a hajós- kapitány a hajót elhagyva egy kanyarban tűnt el, a hajón azonban mégis mintha lett volna valaki, csakhamar nyílt is a fülke ajtaja, Piroska ringott ki belőle, Jancsiig meg sem állt, incselkedve vigyorgott, amitől Jancsi eléggé zavarba jött, hápogott, kerek feneked van, dadogta, szellemes akart lenni, persze kiadós sületlenség volt, de Piroska egyáltalán nem zavartatta magát, nem azt mondtad, hogy mutatsz valamit, ha átjövök, s feleletet sem várva Jancsi nadrágjába nyúlt, hogy azonnal szemrevételezze a
