Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek képtelen volt fölmerülni, Farkas hajóskapitány megijedt, nehogy megfulladjon ez a csirke, van neki anélkül is elég bosszúsága, utánaugrott, de akkorra már Piroska kidugta mosolygó fejét a víz alól, még egyszer, mondta a hajóskapitány legnagyobb meglepetésére, és hosszan lóbálni, tette hozzá odaadón, így került a hajóra néhányszor, sőt utazott is ingyen, azaz a lóbálást imitáló ellenszolgáltatás fejében. NEGYEDIK KITÉRŐ Jancsi érzékeny fiú volt, talán kissé túlérzékeny, s abban való igyekezetében, hogy ezt palástolja - mert azért szégyellte, ha férfi vagy, légy férfi, mondogatták neki, amikor elpityeredett volna, holott még távolról sem volt férfi - eléggé durva megnyilvánulásaival tűnt föl, neveletlen, verekedős gyerek, mondták róla, tigriskölyök, a- kit elhagyott az anyja, s nincs, aki dédelgesse, pedig amikor egyedül volt, virágot szedett, bokrétába fűzte, de amikor meglátták, eldobta, széttaposta, általános megrökönyödést keltve, a bitang rontópál, csak tör-zúz, szegény virág, mit bántotta az őt, így lekopasztani a rétet, Juliskával is így viselkedett eleinte, látásból ismerte a túlsó partról, cingár, formátlan lány, míg ő, a számtalan verekedésben megedzett legényke már akkor is jól festett, s amikor Juliska rábámult a krokodilusok fölött, nyelvet öltött rá és fogát vicsorgatta, mint ahogy ezek a hüllők szokták, amitől Juliska mindig megijedt és sírva fakadt, ám ettől megtáltosodva Jancsi grimaszokat kezdett vágni, igen jó mulatság volt, néha köveket is dobált a krokodilusokra, mozduljanak már, Juliska ekkor rémülten elfutott, ő pedig, mintha mi sem történt volna, ábrándozva a rétre vonult, elterült a virágok között, mellére szívta a szellő illatát, sőt egyszer, de az már később volt, teljesen érthetetlenül könnyek szivárogtak szeméből, mélabú kerítette hatalmába, céltalan vágyak lengték körül, gondolatban messze barangolt, még Piroska is eszébe jutott, akivel persze más volt a helyzet, hiszen amikor múltkor őt próbálta ijesztgetni, Piroska visszaöltötte rá a nyelvét, még hosszú orrot is mutatott, amire Jancsi hátat fordított, előrehajolt, kezével néhányszor a fenekére ütött, ami nem volt föltétlenül udvarias, ám Piroska sem volt rest, megfordult, fölhajtotta szoknyáját, letolta bugyiját, meztelen farát mutatva a kajánkodónak, ez váratlan érdeklődést keltett benne, szó ami szó, Jancsi megdermedt, ébredező férfiasságát volt kénytelen tudomásul venni, gyere ide, intett a túlsó partra, majd én is mutatok neked valamit, pedig dehogy mutatta volna, inkább szégyenlősen megfordult, holott nem lehetett látni semmit, a túlsó part ahhoz túl messze volt, ő is csak annyit látott, hogy Piroska megkopogtatta ujjával a homlokát, majd ha fagy, előbb szelídítsd meg e nagyszájú fenevadakat, akkor te is jöhetsz, nagylegény, ennyi volt, mire Jancsi megpróbálta kiprovokálni Piroskát, mutassa még egyszer hátsó gömbölyűségeit, de már nem járt sikerrel, eloldalgott hát kedvenc rétjére, lefeküdt a fűbe, azon mélázott, milyen kár, hogy krokodilusok vannak a folyóban, mert ha nem lennének, Piroska nyilván képes lenne meztelenül megfürödni, ami éppenséggel nem lenne érdektelen látvány, egyébként azonban nem nagyon érdekelte a dolog, felülkerekedett benne a keménység, amit magára erőszakolt, hogy férfi legyen, buta liba, méltatlankodott nem túl meggyőzően, a
