Irodalmi Szemle, 2006

2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)

Aich Péter felületes, mint meghitt volt, annak ellenére, hogy sok mindent elmondtak egymásnak, amit másnak nem, mert hiszen kinek másnak, találkozásuk mégsem volt túl sűrű, mi­vel Piroska inkább a kedvezőbb, s egyúttal kényelmesebb módozatot választotta, a krokodilusok, ugyebár, azokat, ha arról van szó, úgy lehet kicselezni, kifogásnak ez mindenképpen jó, úgyhogy Juliska jött inkább Piroskához, aki a folyótól távolabb la­kott, s egyúttal a vadonhoz közelebb, azaz Juliska, míg Jancsi nem jött a képbe, töb­bet volt Piroskánál mint Piroska Juliskánál, már csak azért is, mivel akaratán s tud­tán kívül elismerte Piroska felsőbbségét, úgy vélte, ha érettebb, azaz ha nagyobb a melle, akkor tapasztaltabb és okosabb is, ha pedig fúrta valami az oldalát, ugyan ki­hez fordulna, amit Piroska kényszeredett mosollyal vett tudomásul, egyrészt hízelgett neki a dolog, másrészt azonban sületlenségnek tartotta Juliska gondjait, meddő álmo­dozásait, ha néha unalmában utánozta őt, mellén keresztbe tette kezét és hatalmas ózások közepette égnek emelte szemét, majd kifordult az üregéből, például a minap azzal jött ez a butuska szörnyülködve, hogy Farkas hajóskapitány milyen föltételeket szab, mihez kezdjen most, mitévő legyen, ó istenem, s amikor ez a maga alakította jelenet jutott eszébe, mármint Juliskát utánzó paródiája, majdnem elnevette magát, fanyalogva húzta el a száját, micsoda gyermekded gondok, végül mi köze neki ehhez, Juliska döntse el, mit akar, nem ehet, nem ihat helyette, s ha netán teherbe esne, még rajtam verné el a port, na nem, ebből nem kérek, csináljon, amit akar, bizonyára a szü­zessége feszélyezi inkább, hát istenem, egyszer azon is túl kell esni. Variáció Piroska érett lány volt, ellentétben Juliskával, aki sokáig vézna-lapos csitri ma­radt, Piroska viszont korán kikerekedett, ami egyúttal azt is jelentette, hogy koráb­ban kezdett érdeklődni a gyermeki jellegű kapcsolatokon túli ügyek iránt, mert ész­revette, más is van, mint a mama simogatása, s míg eleinte idegenkedett, ha mások a hajába túrtak, most már másként értelmezte, egyszer ugyanis, amikor szolgálatilag arra járt az akkor még aránylag fiatal erdész bácsi, ami persze eléggé viszonylagos meghatározás, szintén a hajába túrt, és Piroska nagyon furcsának találta, hogy ez most nem kellemetlen, ellenkezőleg, ismeretlen zsibbadás környékezte meg, mintha gyengeáram lenne az erdész bácsi kezében, később, amikor egy laposelemet próbált ki az elem két nyelvét saját nyelvével érintve, akkor érzett ilyen gyenge bizsergést, igen, valami hasonló volt, kedves kis hangyák tipegése, izgalmas élmény, az elem már gyenge volt nyilván, mert nem csípett, inkább csiklandozott, nem bírt betelni ve­le, mígnem észrevette, nyirkos lett ágyéka, jaj, mi lehet ez a furcsa, átható zsibbadás, eszébe jutott, ilyen lehetett, amikor a korláton hason csúszkált lefelé, kábultan érke­zett le, s nem értette, mitől lehet a kábulat kellemes, csak akkor, amikor, immár göm- bölyödve, a hajó körül ólálkodott, ami Farkas úrnak sehogy sem tetszett, s elkapta, jobb kezével a bal mellénél, baljával a lába között, meglóbálta, mint egy babát, s a kikötő elzárt vizébe dobta dühösen, ahol nem voltak krokodilusok, annyira dühös azért nem volt, s lóbálás közben újra ez a bizsergés, a lány kábultan pottyant a vízbe,

Next

/
Thumbnails
Contents