Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek éppenséggel nőre akadt kedve, megfizette a megfizetendőt, számára ez is rendben volt, üzlet, s nem jutott eszébe, hogy Juliskával kivételt tegyen, amikor az hozzá fordult, pénzt nem várhatott tőle, ez világos, tehát azt kérte, amit bármilyen nő meg tud adni, hogy történetesen még szűz lehet, az nem fért a kalkulációba, az üzemanyag pedig, hát istenem, nincs az ingyen, s most ez az ára, ilyen az üzlet, le vagy ejtve. Variáció Farkas hajóskapitány bonyolult üzleti tevékenysége távolról sem volt olyan előnyös, miként az kiváltságos helyzete alapján föltételezhető lett volna, s ahogy ezt többen gondolták, de azért nem vetette meg az élet kellemes dolgait, s noha tudta, hogy mindennek ára van, azt is tudta a maga faragatlan módján, hogy a kellemes dolgok szintén hasznosak, aminek következtében sosem hagyta ki az alkalmat, hogy - amennyire csak lehet - a kettőt összekapcsolja, mert ugye hasznos dolog pénzt keresni, ugyanakkor az is hasznos lehet, ha pénzt kiad, miképp az is, ha nem pénzért megy a bolt, végül akárhogy vesszük, cserekereskedelem az egész, a különbség csak az, hogy a pénz egyetemes eszköz, bármire elcserélhető, míg egyéb fizetési javak nem föltétlenül cserélhetők be, akkor sem, ha történetesen valóban kellemesek, amennyiben nem így volna, pénzért kellene a kellemeset megvásárolni, azaz csak egy fölösleges láncszemet hagy ki, ha nem pénzért üzletel valahányszor, néha más is jól jön, például ez a butuska Juliska, fülig szerelmes, holott semmi haszna belőle, ez nyilvánvaló, megfigyelte ezeket a folyó partján, ott álltak egymással szemben, fél szemük egymáson, fél szemük a kroko- dilusokon, csapnivaló az ilyen érzelmeskedés, a maszturbáció ennél többet ér, jól meg kéne kefélni a csajt, aztán nem mászkálna a krokodilusok közelébe többé, álmodozik mint a hóvirág a hegymászásról, bár nyilván megunta azt már, hiszen át akar kelni a folyón, na de ingyen, ugyan már, felejtsd el, örüljön, ha ráfanyalodom, Juliska éppenséggel nem nagy dobás, jó, csinos, ám ezzel vége, mindenki csinos, aki fiatal, övön alul úgyis egyformák, aki meg akar valamit, nos, valamit valamiért, ugyebár, igaz, túl tapasztalt nem lehet, na de ő, a hajóskapitány, csak tudja a módját, hogy érdemes legyen, egyébként pukkadj meg, drágalátos, nem vagy az egyetlen nőstény a világon. HARMADIK KITÉRŐ Piroska érett lány volt, ellentétben Juliskával, aki sokáig vézna-lapos csitri maradt, Piroska viszont korán kikerekedett, fennen hordta melle díszeit, és ez némi hatással volt gondolataira, valamint szemléletére, ám ha trécselésről volt szó, szívesen időzött Juliskával, lévén, hogy mással nem igen adódott lehetősége erre, Juliska u- gyan némileg gyerekesnek tűnt neki, s emiatt Piroska az orrát is fenn hordta egy kicsit, de igazán csak egy kicsit, mivel tulajdonképpen együtt nőttek föl, a közös gyermekkor eltompítja a kritikai szemléletet, elnézőbbek vagyunk, akár okkal vagy anélkül ítéljük gyatrábbnak gyermekkori pajtásunkat, s nagyvonalúan megbocsátotta Juliskának, hogy menstruálni jóval később kezdett, mindazonáltal barátságuk inkább
