Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Aich Péter Variáció Egy kívülálló megfigyelő számára ez ugyan nem volt föltétlenül egyértelmű, de Juliska kétségtelenül szerelmes volt, előbb-utóbb mindenkivel megtörténhet ilyen, s bár a vágy arra van, hogy teljesüljön, Juliska nem erre gondolt, csak éppen mehet- nékje támadt, ment volna, repült volna szerelme tárgyának karjaiba, ha ugyan mehetett volna, mert híd, ugye, nem akadt, repülni sem repülhetett, nem volt madár, s átúszni a folyón, hogy a fenébe a krokodilusok között, ha Farkas hajóskapitánynak ilyen az ára, ez, ugye, kellemetlen, na de a szüzesség manapság nem cikk, kölönc inkább, valaki meg kell, hogy tegye, miért bajlódjon éppen Jancsi ezzel, az sem biztos, vajon kellene-e akkor neki és egyáltalán, csak látásból ismeri, a folyó túlsó oldaláról, meg abból, amit úgy át lehet kiabálni, s amit úgysem érteni nagyon, ám biztosan nem krokodilus ő, semmiképpen sem az, a szerelem sosem az, a múlttal meg amúgy sem tartozik számadással az ember ilyenkor, mármint az efféle ügyekben, nem is ígértek semmit egymásnak, ez a Farkas hajóskapitány, igaz, egyáltalán nem vonzó egyéniség, de nem követelőzik, megszabta az árat, amikor rákérdeztem, ennyi az egész, s nem tárgyal tovább, Jancsi, ha majd a karjaiba vesz, az más lesz, ó igen, szívem dobbanása megremegteti ujjamat, egészen biztosan, szivárvány köt össze és a csillagok üzenete, szép lesz, gyönyörű, akár a hold, amikor behatol szobám ablakán, megsimogat, kalandokra csábítja álmaimat. MÁSODIK KITÉRŐ Farkas hajóskapitány bonyolult üzleti tevékenysége távolról sem volt olyan előnyös, miként az kiváltságos helyzete alapján föltételezhető lett volna, elég sokat költött arra, hogy a hídellenes lobbit pénzelje, néha nem is volt biztos benne, vajon érdemes-e, ezért arra gondolt, esetleg ő építi meg a hidat, s vámot szed, csakhogy a vám, saját számításai szerint aligha, azaz nem belátható időn belül térítené meg a hosz- szú távú befektetést, meg aztán nem biztos, hogy a híd olyan jó ötlet, az ő szempontjából legalább, így inkább arra összpontosított, hogy a hajóforgalmat biztosítsa, mindent alaposan kiszámított, megfontolt, a nem túlságosan jövedelmező üzleti helyzet erre kényszerítette, a kikötőkről is azért gondoskodott, hogy ne kelljen fölöslegesen járatnia a motort, nem beszélve a facér járatokról, ahogy a rakomány nélküli utakat nevezte, ezeket igyekezett kivédeni, szervezés dolga volt, olykor, ha úgy adódott, inkább pihent egy napot, már amennyire pihenésnek lehet nevezni a karbantartást, mert ha üzemhiba miatt késett, kötbért kellett fizetnie, mindent összevetve azonban a teli rakomány mégis többet hozott a konyhára, vagyis arra kényszerült, hogy óvatos és számító legyen, ismerte ő már a dürgést, miként a szomszédban fölcseperedő Juliskát is piciny kora óta, tudomásul vette, hogy a kéz-láb csitriből elég ügyes kisasszony kerekedett, egyébként azonban nem foglalkozott vele, hiszen Juliska nem utazott, nem kereskedett, árút nem szállíttatott, márpedig úgy tartotta, üzlet az élet, valamit valamiért, ez a világ rendje, ilyetén megfontolásaiban tehát Juliska nem szerepelt, ha meg
