Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Aich Péter Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek Tanmese bevezetéssel, öt kitérővel és variációval, valamint vád- és védőbeszéddel, szakbírálattal és ítélettel A TÉMA Rendhagyó volt aznap minden. Eső és verőfény váltogatták egymást, sőt egyszerre zuhogott és sütött a nap, hideg volt, meg meleg is, az emberek nem tudták, mire véljék, bosszankodjanak-e, vagy vállvonogatással intézzék ügyeiket, rohanjanak- e, vagy leüljenek ráérősen, s gondolkodjanak-e egyáltalán. Az iskolában sem volt senki a bőrében, a tanító néni feleltetés helyett mesét mondott, pedig a gyerekek már nagyobbacskák voltak, s furcsállták, mi jutott a tanító néni eszébe, nem vagyunk óvodában, morogtak egyesek, mások vihogtak, jó muri lesz, legalább nem tanulunk, s voltak, akik megadóan lesték, mi lesz ebből, valódi érdeklődésüket álcázva, mert a mese, hiába, olyan jól lehet ábrándozni, s izgulni is közben. Esetleg aludni is. Hol volt, hol nem volt, kezdte a tanító néni, miközben megállt az első padnál, s megvárta, míg elcsitul az osztály, a gyerekekben halvány emlék éledezett abból az időből, amikor még áhítatos odaadással lesték a mesemondást, szemük akaratlanul tágra nyílt, mert lám-lám, hol volt, hol nem volt, élt a folyó bal partján Juliska, szép lány volt, kissé álmodozó, mintha épp egy mesét hallott volna, pedig nem emiatt járt a fellegekben, egészen másról volt szó, bár igaz, a mesét kis korában ő is nagyon szerette, s ez mindannyiszor álmodozásra ihlette, ez a mostani ábrándozás, holott hasonló, mégis más, egészen más volt, a folyó túlsó partján lakott ugyanis Jancsi, a jóképű fiú, aki bizony szintén nem maradt érzéketlen, amikor a folyó jobb partjáról megpillantotta Juliskát, természetesen nem először látta ekkor, de azelőtt csak tudomásul vette a parton itt-ott fölbukkanó csitrit, idáig buta csaj volt a szemében, az ég tudja, mi történt, hogy most váratlanul másképp látta, mindenképpen nagyon izgalmas volt ez, fölébredt benne a szépérzék, mert Juliska, amióta egy kissé meggömbölyödtek idomai, valóban szép leány lett, meg is tetszettek egymásnak, sőt fölmerült bennük a gondolat, hogy jó lenne egymás mellé ülni, kissé elbeszélgetni, meg így, Juliska óvatosan kellette magát, szerényen persze, túl föltűnő azért ne legyen, és hát ment is volna, lehetőleg csak úgy véletlenül, a túlsó partra, na de kellethette volna magát serényen is, hasztalan, mert menni nem lehetett, mármint a folyó túlsó partjára, mivel a folyó tele volt krokodilusokkal, még a parton is óvatosan kellett ácsorogni, ha egymást akarták látni, mert a krokodilusok néha kimásztak a vízből, híd viszont nem
