Irodalmi Szemle, 2006

2006/5 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (6) (Móricz Zsigmond, tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (6)

megmutatkoznak jellemük kiváló vagy éppen gyarló vonásai. Mórieztól idegenek a Gozsdu-, Lövik-, Ambrus-féle lélektani és intellektuális megközelítések, ahogy Csáth és a Cholnokyak szecessziója is. A jó Móricz-novellák (még a terjedelmesebbek is) tömörek, nyersek, olykor brutálisan szókimondóak és erőteljes, célratörő, drámai sodrásuk van. A történet hordozza az üzenetet, nem az író kommentárjai, akárcsak az amerikai „behaviourista” próza mestereinek műveiben. Móricz történeteinek drámaisága kihagyásos-szaggatott narrációjában, a mellékszálakat a történet fősodrához szorosan odakötöző kompozíciója révén valósul meg, világos, áttekinthető oppo- zíciókban, feszültséget teremtő párbeszédekben és a legszükségesebbre redukált szavakban, rövid mondatokban. „Az alkotás legerősebb indítékának a tárggyal való teljes érzelmi azonosulást vallotta. A szenvedést, a fájdalmat érezte az író legerősebb inspirálójának, nemcsak a költő, de a prózaíró esetében is. Minden írás líra - vallotta -, a szenvedő szív gyötrelme, idegen alakok burkában egyénítve. [...] Nem az író önkénye, hanem a mű organizmusa dönti el, hogy az egyik szereplő erre lépjen, a másik arra, az egyik figura ezt mondja, a másik amazt.”<27)

Az Isten háta mögött, Légy jó mindhalálig, Pillangó, Kivilágos kivirradtig, Úri muri, Rokonok, Tündérkert, Árvácska és számos emlékezetes novella - nem kevés remekmű, amit Móricz Zsigmond hátrahagyott az utána következő nemzedékek íróinak, akik közül sokan és sokáig nem is tudták kivonni magukat hatása alól. Prózája a 20. század első felében betetőzte azt a folyamatot, amely még az előző században Eötvös, Jókai, Kemény és Mikszáth műveivel kezdődött. Lezárta ezt a folyamatot, s bár prózája nem nyitott új horizontot a magyar regény alakulástörténetében, mint Krúdyé és Kosztolányié, ez életműve értékéből és jelentőségéből mitsem von le. Legjobb műveivel, ha a nyugati és orosz realistákhoz képest megkésve is, világirodalmi rangot adott a magyar realista epikának.

JEGYZETEK

17. Magyar Narancs. 2006. 8.sz. 30. o.

18. Németh László: Két nemzedék. Madách. Bratislava. 1970. 102. o.

19. uo. 100.O.

20. uo. 97.0.

21. Vargha Kálmán: Álom, szecesszió, valóság. Magvető. Bp. 1973. 128.0.

22. i.m. 144.0.

23. Nagy Péter: Móricz Zsigmond. Szépirodalmi. Bp. 1975.

24. Nagy Péter: i. m.

25. i.m. 134 - 135. o.

26. Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt. Szépirodalmi. Bp. 1977. 275 - 277.0.

27. Vargha Kálmán: i.m. 183 - 184.0.