Irodalmi Szemle, 2006

2006/5 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (6) (Móricz Zsigmond, tanulmány)

Magyar lira és epika a 20. században (6)

nek. Ez a különbség maguk között, s miköztünk, zsidók közt. Ha minekünk nem sikerül valami, újra kezdjük, s tízszer újra kezdjük. Még csak most fogott bele egy kicsit belterjesebb gazdálkodásba. Nem megy az úgy, hogy egy csapásra el lehessen törölni annyi száz esztendőnek a hibáját.”

A móriczi impassibilité. Ha Móricz némely parasztregénye elmarasztalható túlfűtött beszédmódja miatt, a Rokonokban írásművészetének ellenkező arcát mutatja. Monográfiaírója joggal állapítja meg, hogy ebben a regényben a feszültséget nem a stílus keresettségében, hanem a mű egész kompozíciójában kell keresnünk.04’ De a Rokonok ebből a szempontból nem egyedülálló regénye az írónak, és nem is az első. Hasonló írói stratégiát valósít meg már Az Isten háta mögöttben is (1911), amelyet ugyanabban az évben publikált, amikor a Sáraranyt. Ez a regénye, miként a Kivilágos kivirradtig is (1926), mely az Úri murival és a Rokonokkal egyfajta laza trilógiát képez, a kompozíció megformálásának módjában is elüt más Móricz-regényektől. Móricz itt a külső cselekményt jelentősen visszafogja, hogy helyette a sivár, műveletlen, prűd, isten háta mögötti provinciális kisváros fülledt, egyszerre nyomasztó és komikus atmoszférájának ábrázolását helyezze, illetve az Úri muri és a Rokonok világából megismert alföldi kisurak haláltáncként láttatott dorbézolását. Ez a két regény Móricz legnagyobb bravúrja a műfajban, antiepikus epika, amelyekben úgy tud drámai feszültséget teremteni, hogy eldobja a cselekményesség mankóját. Az Isten háta mögött egyik, nem is rövid jelenetében nyolc szereplő beszélget, úgy, hogy egyikük sem meri nyíltan kimondani, milyen hátsó szándékoktól vezérelve jött el a kikapós Veres tanítóné lakására. Semmi nem történik, ám a célzásokban és utalásokban ki-ki- robbanó lefojtottságtól drámaian izzik a jelenet. Vargha Kálmán mutat rá, hogy Móricz lélekábrázolása ebben a regényben nem logikus-statikus, hanem „spontán és in- tuicionális jellegű: a lelki folyamatokat mintegy mozgásban, élő lényegükben ragadja meg”.<25) A flaubert-i impassibilité első nagy diadala ez a regény a magyar irodalomban. Hogy Az Isten háta mögött mennyire hommage á Flaubert, az is mutatja, hogy a később szerencsétlenül járt albíró következetesen Bovary úrnak szólítja Veres tanító uramat, akinek viszont a műveletlenségére jellemző, hogy sem Bovary úrról nem hallott még, sem a célzást nem érti.

A narrátori visszafogottságot illetően Az Isten háta mögöttel rokon a Kivilágos kiviradtig is. Móricz mindent a szereplőkre bíz, s ahogy lépésről lépésre feltárul az olvasók előtt az egymáshoz való bonyolult viszonyuk, úgy nő a regény feszültsége is, valamiféle ballisztikus röppályát írva le a végső kirobbanásig. Első pillantásra a Kivilágos kivirradtig anekdoták füzérének tűnhet, mindaddig, amíg rá nem döbbenünk, hogy az anekdotázás funkciója itt alapjaiban más, mint Jókai, Mikszáth és Herczeg regényeiben. Móricz számára nem az anekdota a fontos, hanem az anekdotázás mint a súlyos problémák elfedésének, másrészt a szereplők ábrázolásának eszköze. A Kivilágos kivirradtigban elhangzó minden anekdotára rávetül a készülő komor, drámai fordulatnak az árnyéka. A regény cselekménye egyetlen éjszaka alatt játszódik, de minden epizódja az elkerülhetetlenül eljövő s a rossz híreket és a végső kijózanodást hozó reggel szorongató perspektívájából.