Irodalmi Szemle, 2006

2006/5 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (6) (Móricz Zsigmond, tanulmány)

Grendel Lajos

Magyar líra és epika a 20. században (6)

A Nyugat első nemzedékének prózája Móricz Zsigmond (1879-1942)

Móricz Zsigmond azok közé a kevés számú magyar írók közé tartozik, akiket rajongói már életükben a legmagasabb polcra emeltek, s aki a nem szakmabeli, de művelt olvasóközönség körében is sokáig példátlan népszerűségnek örvendett. Művei minden társadalmi réteget vagy osztályt meg tudtak szólítani, politikai vagy ideológiai hovatartozásuktól függetlenül. Egészen a hatvanas évekig etalon volt a magyar prózaírók számára. Olyan mester, akit csak nagyon kevesen tudtak utolérni vagy meghaladni, annak ellenére, hogy nem tartozott a regény műfajának világirodalmi összefüggésekben vett megújítói közé. Vagy talán éppen ezért. Müvei a recepció számára nem támasztottak különösebb nehézségeket. Bár tekintélye máig sem csorbult, munkássága a hetvenes évek prózafordulatát követően háttérbe szorult, nagy kortársai közül azóta nála sokkal gyakrabban emlegetik Kosztolányit és Krúdyt. A magyar próza útja azóta egyre messzebbre kanyarodik az általa kitaposott ösvénytől.

Mindezen Móriczra nézve kedvezőtlen tendencia ellenére is, munkássága megérett az újrafelfedezésre. A róla készült tanulmányok zöme, beleértve Nagy Péter monográfiáját is, mára jórészt elavult. Ugyanakkor Móricz életműve olyannyira sokágú és sokirányú, hogy minden korban képes új és más arcát mutatni. Életművének újraértékelését nehezíti az is, hogy az évtizedek során (s tulajdonképpen már életében) sokféle mítosz tapadt rá (a legnagyobb realista, a legnagyobb parasztíró, a legnemzetibb írónk stb.) és különféle jobb- és baloldali ideológiai prekoncepciók áldozata lett. A Rákosi-korszakban pedig, életművét jócskán leegyszerűsítve és eltorzítva, valóságos kultuszt teremtettek a személye körül.

Móricz Zsigmond hatalmas életművet hagyott az utókorra, s inkább a novellái, mint a regényei között lelünk remekművekre. S bár regényei hullámzó színvonalúak, maradandó művek köztük is akadnak szép számban. „Nagyon nagy írónak tartom, mégis, úgy tűnik nekem, hogy életművének olyan darabjai, mint a Rokonok, maradandóbbak, mint az eltűnt paraszti világot ábrázoló művei: a mai emberek nem ismerik ezt a világot, és annyi történeti érdeklődés nincs bennük, hogy a szépirodalmon keresztül ismerkedjenek meg vele” - mondja Bojtár Endre.(l7) Továbbmenve Bojtár Endre eszmefuttatása mentén, nem biztos, hogy mind azok a művei jobbak, amelyeket a korábbi korszakokban kanonizáltak. Remekművei között akadnak regények, amelyeket a múltban némileg alábecsült a kritika és az irodalomtörténet-írás. Az nem egy esetben többre becsülte a mű irányzatosságát, az „eszmei mondanivalóját” az iro