Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Öllős Edit versei (Bozótból kifelé, Keserű szájízzel, A titkok nyitja, Harmonogram, Izgalom, Mikor hiába... „A nagy visszatérés”, A terv, íkú, Leszámolás (végsőnek tűnő...), Ká mint kaland, Csak elmélet?, Hozzáállás)
Öllős Edit versei Bozótból kifelé Hol is volt majd’ mindig, hol is volt általában? Hát valahol csak volt majd’ mindig, valahol csak volt általában! Ez most új, úgy új, hogy mintha a halál biztostűjénél is megbízhatóbb lenne. (Persze, a látszat néha..., ugyebár.) Most ez a Színhely. Hogy egy átlagos falu átlagos házának átlagos szobája-e a Színhely... vagy egy átlagos hajléktalan átlagos vacka átlagos híd alatt... mintha nem is lenne annyira fontos. Az Állapot ég és föld között libeg-lobog, polkázik és bújócskázik, kegyes és kegyetlen, komor és mulatságos... Hol keresztespók, hol szúnyog. Hol naposcsirke, hol hízósertés. Hol páva, hol pulyka. Az eddigi érdekesnek ígérkező, legalábbis megtűrt állapotokon túltesz. Ez most nem is kegyelmi, nem is spiritusznak nevezhető, nem is nüanszokat elegyítő... Ez olyasmi, hogy kell hozzá: egy csipetnyi az akár erőszakkal is felejtendő búból, egy mokkáskanálnyi az akár ellentétes értelmezésekből, egy gyűszűnyi naplómorzsa, egy vizespohárnyi Mindentésegyszerre! Semmitdesohatöbbél-koktél. Mindez összedolgozandó, sóval, ánizzsal, majoránnával meg tetszés szerinti pikáns salátafűszerekkel ízesítendő, és egy merőkanálnyi pecsenyezsíron (jól hallották!) ropogósra pirítandó. Vegyes salátával frissen fogyasztandó, desszertként „Minek mindent bevallani? A fele is lélekveszélyes lehet!” - „Minek mindent elhallgatni? A fele is lélekmarcangoló lehet!” - fagylaltkehely tálalandó. Jóllakottan, ha nincs éppen lelkifurdalás, ajánlatos elszűrcsölni: ami csak hízelgésnek tűnve adható elő,
