Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Öllős Edit versei (Bozótból kifelé, Keserű szájízzel, A titkok nyitja, Harmonogram, Izgalom, Mikor hiába... „A nagy visszatérés”, A terv, íkú, Leszámolás (végsőnek tűnő...), Ká mint kaland, Csak elmélet?, Hozzáállás)
Öllös Edit versei azon többnyire szoros a gyeplő! És: rendszeresen fel kell becsülni a károkat, aztán öntudatosan lépni át továbbra is a kátyúkat. Mert: ilyenkor másodpercenként nő a hangtompítós hangzavar, egyre cigánykerekeket vetegetősebb a zűrzavar, egyre sűrűbben villognak neonfények... Aztán egyszeriben jó lesz. Az is, ami minap még fakírszőnyegek simogatása volt... Ilyenkor illik mélyen fellélegezni, a kikerült aknákat humuszos pincébe zárni. Ja, és már nem megváltást várni, hanem a dekoltált gálaruhás délelőttöket is, a tarkabarka sortos alkonyatokat is, az aligvalami-bikinis éjféleket is, ha van, ami még mindig hamis, akkor is merészen vásárra vinni. Keserű szájízzel szinte naponta adódik pillanat néha több is mikor úgy kellene József Attila nagy-nagy tüze meg egy-két közhelymentesített ciklámenlila együttérzés... meg talán más is... hogy ne gondoljak annyit arra mennyi volt ma is a nem az én etikai kódexembe való a nem rólam szóló szavak és mondatok zuhataga korbácsot suhogtatva alig behegedni látszó lelkem felé... A titkok nyitja a borsó a falról szemem közé pattan vissza és csodálkozom hogy mégsem rontok ajtóstul a tettek bokrába
