Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Fried István: Egy nap Márairól (előadás)
Fried István Egy nap Márairól „Polgárnak lenni hősies feladat” (A polgári lét: illúzió és valóság) Az első kérdés, amely Márai polgártudatával, polgárillúziójával, polgár- megjelenítésével szoros kapcsolatban fölmerülhet: mily mértékben irodalmi/művészeti fogantatású ez a képzet, amelyet közepes indulatú kritikusok és rosszindulatú apologeták kissé meggondolatlanul vagy éppen túlságosan is meggondoltan Márai nevéhez, alakjához, íróságának jellemzéséhez fűztek, szélsőjobb- és szélsőbaloldalról erőteljes megrovásban részesítve szerzőnket, egyben a Máraiban apafigurát látó és ezért őt határozottan félreolvasó írók, kritikusok részéről modorosságban elmarasztalva. Akár szociológiai megközelítésben, akár az irodalomról mint „társadalmi” jelenségről szólva mindenekelőtt egy osztályhoz, egy történelmi periódushoz kötötten mintha feledésbe merült volna, hogy Márai Sándor egy általa elképzelt, mindenesetre fikcionált, alig rejtetten egy utópia keretében fölvázolt ideálpolgára/ideálpolgársága egyfelől valóban irodalmi fogantatású (ezt a kritika nem csekély rövidre zárással közvetlenül Thomas Mann polgártörténetéből eredeztette, alig véve tudomást a legalább olyan fontos „ősszövegről”, mint a Márai által személyesen ismert, „megírt” Georg Kaiser színmüvéről, A calais-i polgárokról, Die Bürger von Calais, 1914, amelynek cselekménye a Márai-újságcikkel hangzik egybe: Polgárnak lenni hősies feladat, s ebben a vonatkozásban A kassai polgárokkal vetendő össze!), másfelől azonban a Márai-életmű vezérfonalául szolgál az a motívumtörténet, amely inkább egy polgártudat sorsának változásait jelzi a XX. század ellenséges kontextusában, mint merőben vagy elsősorban tematikai megjelölést. Talán úgy fogalmazhatnók meg az irodalmi meghatározást kölcsön véve: szü- zséként funkcionál Márai polgártörténelme/tudata. Az eddigieket figyelembe véve annak kijelentése látszik szükségesnek, hogy a személyiség és az autentikus nyelv őrzése, veszendősége, válsága, az egészelvű- ség (olykor kényszerű) feladásával szembeszegezett önironikus szemlélet, az írástudók árulásának és más írástudók hősiességének tematizálása, mind-mind a polgártudat horizontján kaphat (amennyiben kaphat) értelmezést. Azaz: nem csupán a címében a polgári környezetre, történetre, alakokra utaló művekben, hanem a szoros olvasás során kitetszően a Márai-életmű alapvető motivikus tényezője: valóban hősies feladat-e polgárnak lenni, írói vállalkozás avatja-e hősies feladattá, van-e reális esélye, hogy e létezés vállalása feladattá váljék, megfordítva: a feladat
