Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Gál Sándor versei (a tudás árnyalatai, egy láthatatlan mozdulat, időm ha volna, estéli töredék)
Gál Sándor versei a megszülető jelenésnek fénytelenül árad az örök tegnap jelek nélkül és hangok nélkül csupán a szív ahogy tompán dobban ahogy a véredényekben moccan a könyörgés s felsajog az értelem magasáig megszólítván az érkező holnapot lehet hogy minden csak volt egy láthatatlan mozdulat betakarja árnyékával a reményt időm ha volna meglátogatott a reggel fehér teste körül gomolygó őszi köddel nem emelte fény semmi sugár a magányosság tűnődött benne s a fagy koszorúzta dáliák mondhatatlan lett a tegnap elszivárgóit a jövő akik voltak se voltak mintha valamit elhagytam volna hangot töredék esélyt ami békét s nyugalmat hozna jobb nem tudni már a valót pillantást a tér sem érdemel örök úr öld meg számban a szót hogy ne lássék se terv se tett a sok hiába-indulat az ég alatt s a föld felett időm ha volna lépni még fordulnék vissza a vélt egészbe de megszűnt minden messzeség
