Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Örökségünk a nyelv
KÖNYVRŐL KÖNYVRE leggel összegzi a nyelvtudomány problematikáját, beleértve annak tüneteit és eljárási módszereit is. A második fejezet, a Hangtan szintén az említett szerző munkája. A. Jászó Anna különválasztja a fonetikai ismeretek területét, a beszédprodukció és a beszédpercepció elméleti és gyakorlati vonatkozású kérdéseit a fonológiai résztől. A fonológiai ismereteket az alapfogalmakkal indítja, majd a magán- és a mássalhangzók egymásra hatásának törvényszerűségeit szerkeszti logikus rendbe. Nem feledkezik meg a hiátustörvény nyelvjárási és nyelvtörténeti indoklásáról sem. Külön alfejezetbe kerül a szupraszeg- mentális tényezők feldolgozása; a hangsúly változatai és funkciói; a beszédtempó, a hanglejtés típusai és jelentésmegkülönböztető szerepe; a beszédszünet fajtái, amelyek funkcionáltatása legalább annyi gondosságot igényel, mint akár a helyes kiejtés. Az artikulációs bázis - a kiejtési norma cím alatt találjuk a beszédhibák feldolgozását tartalmazó részt. Jászó Anna definíciója erre nézve így hangzik: „ A beszédhiba nagyfokú eltérés mind a beszélőnek, mind a beszélő közösségnek kiejtési normájától.” A beszédzavar és a beszélőképesség rendellenességein túl ide sorakoztatja a szerző az afáziát is, azaz a beszélőképesség részleges vagy teljes elvesztését. Figyelmeztet arra a különbségtételre, hogy a beszédhibák javításával a gyógypedagógia foglalkozik ugyan, de nem szabad egy kategóriába venni a beszédhibásokat a szellemi fogyatékosokkal, az előbbiek ugyanis gyakran nagyon okos emberek. Közös tényező azonban mindkét esetben az, hogy ha titkolják a diagnózist, csak rontanak a helyzeten. Mindegyiket időben fel kell ismerni és javítani. A beszédhiba a serdülők után a már kialakult artikulációs és percepciós bázis miatt nagyon nehezen javítható. A társadalmi közeg sajnos nem tűri a beszéd- és ejtéshibákat, mialatt a rendetlen és helytelen írásból nemigen csinál gondot. A beszédhangok expresszivitása témájú alfejezet a hangszimbolika, a hangok esztétikai hatása, a szupra- szegmentális tényezők kérdéskörével is foglalkozik. A nem verbális, metakommunikációs eszközök révén a szép és kifejező kommunikációt s a szintes retorikai vagy egyéb előadói (versmondási, színészi, tolmácsi) stílust erősítik a fenti ismeretek. A szótani rész hatalmas anyag feldolgozását vállalta fel. A szókészlettan, a szófajtan, a szóalaktan alfejezetek Bokor József munkáját dicsérik, a szóalkotás módjait pedig Cs. Nagy Lajos dolgozta fel. A mondattani anyag jó szerkesztése is csapatmunka eredménye, mégpedig Cs. Nagy Lajos, Kálmánné Bors Irén, A. Jászó Anna, Király Lajos vállalkozása. Kiemelésre méltó, hogy a köznyelvi példamondatok mellett igen sok szépirodalmi idézetet is találunk, s így a legnagyobb költőink, íróink: Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós és mások sorai megerősítik a nyelvtant, a nyelvtudományt kedvelő tanulónak/olvasónak mentális és emocionális élményeit. Segíti a megértést a tipográfiailag változatos anyagprezentáció, a táblázatokba rendezett, nyomósított tudnivalók sora csakúgy, mint a nyilakkal, ábrákkal szemléltetett megnevezés- vagy összefüggés- rendszer. Hangay Zoltán írta a Jelentéstan fejezetet, amelyben külön figyelmet érdemel a je- lentésstrukúrák felvázolása s a metafora, metonímia és a jelentésfejlődés rész. A szélesen értelmezett szövegtan feldolgozása a modern nyelvészeti és határtudománybeli irányzatok hatását is hordozza; a kommunikációelmélet, a beszédtettelmélet, a szemiotika, a társalgáselemzés, a generatív grammatika, a kognitív nyelvészet, a filozófia és a pszicho
