Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - JUBILÁNSOK - Duba Gyula: Mács József köszöntése 75. születésnapján
JUBILÁNSOK a történelmet, elmondjuk, mi történt velünk. A sorsunkat akartuk szövegbe foglalni. Jószerével a végzetet megjeleníteni s így legyőzni! A kamasz kissé más, talán kevesebb, ám több is ennél! Hozadéka, hogy önvallomás! A közösségen belül megjelenik benne, s rokonszenves is kimunkált formában a személyesség, az én! A szövegen még rajta a kezdés kézjegyei, de velük valamiféle egyszerű tisztánlátás nyugalma, a vidék csendes derűje és a falu hiteles levegője, érezhető gömöri íz! Felfigyeltető az irányzata, mely újszerűen esztétikus, alighanem a vallomásos őszinteség okán. Kifejező nyelv s némi balladai puritánság, ösztönös népi kedély, a kisregény főhőse egyéniség. Mács a fiatal lélekre villant fényt, ahogy drámában emberesedik. Hasonló írói látás munkál a Messze voltak a csillagokban s a novellisztikában, meg persze ezzel párhuzamosan a költészetben (Mogorva csillag, Bodrogközi szél). Alighanem kortünet, az egyéniség lázadása, reformtörekvés. A kamasz esztétikumát erősíti, hogy az egyszerű elbeszélő nyelvezet mélyén szenvedély feszül. Mács elbeszélő hajlamú író, nem komponáló természetű. Elődeiként a korabeli kritika Tömörkényt, Gárdonyit, Mórát emlegeti, ami egyrészt inkább megtisztelő lehetne, másrészt kissé sántít, mert a valóságanyag korszerűségéhez hiteles és egyéni nyelvi kifejezés társul. Talán a szemléletmódban találhatnánk némi reminiszcenciát. A nyelvezet azonban hiteles, de nem a mindenkori túlírt stíluskísérletek értelmében, hanem lényegileg. De erről később! Most kell azonban érintenünk, mit jelent a szövegekben érződő szenvedély! Népi fogantatású magyar termék. Annyit kell hozzátenni, hogy minősége lobbanékonyan kisebbségi természetű. Amilyet társadalmi közegünk ritkán kedvel, sőt többször nem tűri megnyilvánulásait. Ebből származnak az író gondjai. Ott kell hagynia az Új Szót, az Új Iljúságban, majd a Hétnél talál helyet. Fontos reformidőben szerkeszti a Fórumot, A Hét irodalmi mellékletét. Az írásbeliség ingoványos talaján inkább megélhet a szenvedély, biztosabb a közösségi megértés és támogató helyeslés, talán mondhatom, hogy ilyen nemzetiségi „cinkosság” jegyében telt a fél életünk! De most nem a történelmi szálat követjük, történészeink gondja lehetne ezt gombolyítani. Visszatérünk irodalmi vizekre, követve Mács sajkáját, ahogy a kisebbségi zajlásban halad. Hasznunk is lehet belőle. Állandóan „szembenézünk” önmagunkkal most, adósságtörlesztésként próbáljuk felülről szemlélni múltunkat! Más szemmel, jó értelemben. Megjelenése idején az Adósságtörlesztés (1968) is figyelmet keltett s nem oktalanul. A jellegzetesen kisebbségi, egyéni sorsú tanító élete révén teljesül ki benne a már említett személyesség! Az egyes ember története a közösségi történelemnek (is) jellemzője. A Csehországba szakadt, egykori gömöri tanító sorsa létszimbólummá nő! De már a regény címe is: adósságot törleszteni! Ki az adósa kinek? S mivel adós? Történt valami, értelme tovább él és hat, valamit tenni kell! A jóvátétel sokrétű lehet. Az író részéről, hogy beszámol a történtekről, értelmezi azokat. A történet tanítójáé, hogy cseh családja ellenére, vagy éppen ezért, hazanézzen Gömörbe! Az olvasó dolga lenne, hogy ne feledje a múltat, és a közös sorsot átérezze. Az állami törlesztés: jelét adni, hogy tudja a múltat és őszinte gesztussal méltányolja értelmét! Mindezek esztétikumon kívüli értékeknek tűnhetnek fel - látszólag! Az esztétikum mozgó tör
