Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - JUBILÁNSOK - Duba Gyula: Mács József köszöntése 75. születésnapján
JUBILÁNSOK ténelmi érték, nemcsak stílusjegy és nyelvi vívmány, formai lelemény, hanem szemléleti minőség és belső szövegerő, átjárja a műveket, mintegy át vannak itatva vele, erősen formai érték, bár nem kizáró vagy leszűkítő értelemben. A mű szellemiségeként érvényesül, mintegy a léikéként! Nem könnyű, ám annál szükségesebb erre hivatkozni, amikor a sajátosságra való törekvések nagyrészt eredetieskedésben, túlstili- zálásban merülnek ki, nyelvi automatizmusok „működtetésében”, ilyenkor a mű „lelkére” hivatkozni érthetetlennek tűnhet fel. Tartalom és forma szembeállításának a gyanúját eredményezheti. Mács Adósságtörlesztésében, s talán éppen a személyesség okán, a forma mintegy azonossá válik a tartalommal. Bálint tanító alakjában összpontosul a gömöri nyelv és táj, az egyéni érzések és népi élmények íze, a háború utáni magyar élet dráma- isága, bonyolult gazdagsága. Nyelvezete nem feleslegesen stilizált népiessége, olyan természetesen - irodalmian gömöri, ahogy a táj és népe, a girbegurbán hullámzó dombok, a személy- és dűlőnevek, a falusi gondolkodás bölcsességei és mondásai, az emberi viszonylatok és érzelmi tényezők. Közülünk talán Mács hűséges a legelköte- lezettebben fiatalkori élményvilágához. Meg a kisebbségi sorshoz! Későbbi regényeiben - Kétszer harangoztak, Szélfúvásban s a többi munkában -, a Temetőkapuban, a- mely témája és motívumgazdagsága folytán bővebb elemzést érdemelne, de ez teljesedik ki apjáról írt tetralógiájában, az Öröködbe, Lkamban is, s legújabban, a Trianon harangjaiban! Gömöri világa immár széleskörűen bejárt és megépített, úgy érzem, hogy jellegzetes levegője és sajátos „lelkisége” van. A faluról ír, de nem a parasztság történetét mondja elsősorban. A parasztot egy más réteg szemével nézi. Tanítók, mesteremberek, boltvezetők és kocsmárosok életét bogozza inkább. Ezért sajátos és érdekes. Mert ez a falunként néhány emberből álló „réteg” mintha egyben a falu „értelmiségét” is jelentené, valamiféle köztességet, átmeneti mentalitást. Próbáltabbak és többrétűbbek, mint a parasztok, másként gondolkodók s talán magányosabbak. Nem „csak” a falu, hanem mintegy a vidék emberei, nem annyira röghöz kötöttek, munka után járnak és utaznak, többet látnak és szélesebb áttekintéssel bírnak, mintegy „világiasabbak”. Az írói látás sajátos szociológiai aspektusa, realizmusösszetevője ez a vonás. Ebből következhet, meg persze az író e- gyéniségből az a humoros stíluselem is, amit szívesen neveznék „gömöri góbéság- nak”, de mégsem teszem. Mert erdélyi eredetijénél mintha kevésbé lenne lírai, sem nem oly otthonosan hangulatos, valahogy érdesebb s „ravaszabb” annál, mintha illú- ziótlanabb és kevésbé otthonos népi világ terméke lenne. Valahogy nem elemien emberi „szépség”, inkább kényszerű Jókedv”, mintegy védekező gesztusok szükségterméke, a túlélés fegyvere. Közelebb áll az iróniához, mint a jó kedélyhez. A tehetetlenség rokona inkább, nem a lélek benső nyugalmáé! így épül Mács József prózájába olyan eredeti „gömöri lét” képe, jellegzetes esztétikumú szövegvilág, hiteles írói teljesítmény. A további munkához erőt, egészséget, Jóska! Duba Gyula
