Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral

„Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...”- A fűleki gimnáziumban (ahol érettségiztem) már sok szó esett a nyitrai pedagógusképzőről (akkor mint önálló Pedagógiai Kar működött), s több kortársam jelentkezett ebbe a felsőoktatási intézménybe, és sikeresen el is végezte azt. A budapesti egyetemista évek után aztán személyesen is megtapasztalhattam a nyitrai körülményeket és közösséget, a hetvenes évek közepén ugyanis a nyitrai magyar tanszékre kerültem tanársegédként. Sok szép élmény, munka, a tanári hivatás alapos megismerése, a diákokkal való foglalkozás, a tudományos kutatás izgalma, érdekeink rendszeres és következetes védelme, a sok rendezvény, szakköri munka és egyéb más tevékenységi forma összekovácsolta a tanárokat és a diákokat. Ezért is jelentett mindig többletet, volt bensőségesebb és teljes bizalmon alapuló a nyitrai magyar tanító- és tanárképzés ügye, a tanár-diák viszony az iskola falain belül és kívül egyaránt. A kisebbségi helyzet, különösen az ideológia által sújtott pedagógusképzés ügyében, megerősítette a természetes alapon működő összetartozás érzését és tudatát, ami meghatározóvá vált a fontos és lényeges helyzetek megoldásában. A létért való küzdelem a veszélyeztetettség és a kölcsönös bizalom nagyban formálta a diákok öntudatát is, a pályára való felkészítés tartozékát, összetevőjét. A kezdeti szervezeti egység, majd jóval később az egyes karokra való szétszórtság élménye mindig ébren tartotta a szervezeti önállóság megteremtésének határozott igényét. Ennek jegyében telt el huszonöt év, melyet a nyitrai főiskolán (később a Konstantin Egyetemen) töltöttem a kilencvenes évek végéig. Tanszékvezetőként, a Humán Tudományok Kara Akadémiai Szenátusának elnökeként, majd dékánhelyettesként részese voltam a politikai rendszerváltást előidéző ún. „bársonyos forradalom” utáni nyitrai egyetemi eseményeknek és változásoknak. A kilencvenes évek elején került sor a kredit oktatási rendszer bevezetésére, amely sok érdekes és egyúttal ellentmondásos dolgot hozott a felszínre. Akkor még a német nyelvterületről átvett kreditrendszernek nagyobb volt a hitele és hatása, mint az amerikainak. A feltételek bizonytalansága miatt, a tanárok és a diákok számára sokszor szokatlannak számító lehetőségek próbára tették az új oktatási rendszer felvállalóit, nem egy esetben határozott meggyőzéssel kellett élni annak elfogadásáért.

A nyitrai volt diákok minden időkben aktív részesei voltak a tanító- és tanárképzés meghatározó eseményeinek. Akár a rendszerváltás előtt, akár a későbbi demokratizálódási folyamatban ugyanúgy hallatták hangjukat és elmondták véleményüket. Magatartásukkal betöltötték azt a szerepet és funkciót, amely elengedhetetlenül szükséges a fejlődésben levő folyamatok előrelendítéséhez.

Az önállóságért folytatott küzdelem történetében Nyitrán új fejezetet jelent a Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara megalapítása 2003 őszén. Nagy a kihívás, a felelősség és a lehetőség is. Ez a kar a múltból építkezik, mégis új alapokat rak, perspektívában gondolkodik. Tudatában van annak, hogy a szlovákiai színtéren már nincs egyedül, s így alkalmazkodnia kell az új feltételekhez és konkurenciát jelentő újabb kihívásokhoz. Jó a start, de a kart fejleszteni és bővíteni szűk-