Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
Beszélgetés Alabán Ferenc irodalomtörténésszel, tanszékvezető egyetemi tanárral zása miatt, később apámat mint a magyar hadsereg katonáját bevagonírozták és hadifogolyként Novoszibirszkbe vitték, ahonnan közel három év elteltével került csak haza a megváltozott körülmények közé. Nem foglalkoztak politikával, szerették és végezték a munkájukat tisztességgel, a társadalmi és történelmi változások azonban nemzetiségük miatt kíméletlenül beavatkoztak az életükbe. Az ő példájuk számomra a helytállás és az újbóli talpra állás példái, amelyek minden változás közepette megmaradtak, hitelt és támpontot is jelentettek belső formálódásomban. Alapiskoláim a falusi, gimnáziumi éveim a kisvárosi környezethez, egyetemi tanulmányaim pedig a legjobb nagyvárosi magyar kultúrközeghez kapcsolódnak. A fokozatok egyre igényesebb, de egyértelműen egyre érdekesebb és egyre több szellemi izgalmat jelentő állomások voltak. Ha ebből a szempontból tekintek erre az időszakra, bizonyára a Sors kegyeltje is voltam, elsősorban azért, mert fokozatosan kinyílt előttem a világ, s mert benne azt csinálhattam, amihez kedvem volt, s amit szerettem csinálni. Későbbi pályámon ez kisebb-nagyobb eltérésekkel meg is maradt... Egyetemi tanulmányaim színhelye nem volt annyira „messzi” város, mint az első látásra tűnik, a híres és nagy múltú Eötvös-kollégium diákjaként a könyvek világába kerültem, s mindent elolvastam a magyar és világirodalomból is, amit addig nem tehettem. Két évig latin szakra is jártam, s több-kevesebb rendszerességgel a francia nyelvű irodalomtörténeti előadásokat is látogattam. Mindezek a gimnáziumi éveimben és magánúton szerzett ismereteimre épültek. Legnagyobb hatással azonban kétségtelenül magyar irodalmi tanáraim voltak, akikre mindig tisztelettel és szeretettel emlékezem. Czine Mihály, Szabolcsi Miklós, Király István, Németh G. Béla, Béládi Miklós és mások, világirodalomból Elbert János, Török Endre, Szobotka Tibor és további jeles szakemberek előadásain és szemináriumain készített jegyzeteim a mai napig megvannak. Elsősorban tőlük tanultam a szakszerűség tiszteletét és értelmét, az egyetemi közegben alkalmazott módszerek, a rendszeres munka és a személyes példa fontosságát és jelentőségét. Az új felismeréseket és a pótolhatatlan élményeket, az egyetemi tanulmányok mellett, persze Budapest szellemi és kulturális légköre nyújtotta, a színházak, mozik, koncertek és más, főként kulturális rendezvények által biztosított közeg tette igazán érdekessé az ott eltöltött öt évet, melyek jórészt most is elevenen élnek bennem. Ha a Sors megengedi, s ha eljön majd az ideje, szeretném megírni egyetemi éveim emlékeit. * „Egyhangú" a pályád is... Egyetemi tanulmányaid befejezése után több mint negyedszázadot a nyitrai Pedagógiai Főiskola (később egyetem) Magyar Tanszékén oktatóként (tanársegéd, adjunktus, docens, tanszékvezető, dékánhelyettes) tevékenykedtél. Váratlan fordulat volt életedben, hogy 1997-től a Bél Mátyás Tudományegyetem Filológiai Karának az oktatója és a Hungarisztika Tanszék alapítójaként ismerünk. Tanszékvezető, dékánhelyettes, majd a kar dékánja voltál. Mit jelentett számodra a nyitrai jelenlét, s milyen tapasztalatokat szereztél eddig Besztercebányán?