Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral

Beszélgetés Alabán Ferenc irodalomtörténésszel, tanszékvezető egyetemi tanárral

zadvég, a versértéssel együtt, olyan időszaka a magyar költészetnek, amelyben még semmi sem fejeződött be, és semmi sem kezdődött el, a játék közepén vagyunk, a kezdeteire még emlékezünk, és nem is sejtjük, hogy valaminek - az évszázadnak?, a játéknak? - a vége felé haladunk.” (Benne van a levegőben. Versolvasási stratégiák és versértés a századvégen.) Közép-Európa íróinak, költőinek meghatározó ihletbázisa a valóság, az a közeg és élményforrás, mely nélkül régiónkban az alkotó nem tud megélni. Hasonló hatósugarú és hatékonyságú a múlt, a hagyomány vagy „emlékezet”, ami nélkül szintén nincsen művészet. A posztmodem fokozatos elhalványulása mellett ezt a változást igazolja az is, hogy a posztmodern alkotói fokozatosan visszatérnek a „realitáshoz”, a konkrét vagy kitalált történethez, mely meghatározó fontosságúvá válik. S mindez aktuálisnak tűnik Esterházy Péter és Grendel Lajos esetében is. Egyrészt azért, mivel a nézőpontok, elbeszélők, eseménysorok, cselekvők a klasszikus szerkezetekben lényegesen áttekinthetőbbek, mint a próza modem és posztmodem alakzataiban, másrészt azért, mert általában az olvasó önazonosságának felismerése is a megalkotott, elbeszélt történettől függ. A magyar irodalomban (a magyarországiban és a határon túliban is) a hetvenes és nyolcvanas évektől a próza szinte páratlan kibontakozáson esett át, s az ún. „prózafordulat” és annak kritikai irodalma vagy hatással volt a későbbi összirodalmi folyamatokra, s lényegében meghatározta az irodalom interpretációjának legfontosabb irányait is.- a kisebbségi magyar irodalmaknak és kultúráknak alapjában véve két éltető forrása létezik, melyek a magyar kultúra identitására és történetére is visszavezethetők. Egyrészt az egységes nemzeti kulturális hagyományok forrásaira, másrészt a regionális magyar kultúrák kialakult motívumrendszerére gondolunk. Minél gazdagabbak voltak ezek az erőforrások, annál könnyebben ment végbe a kisebbségi irodalomalapítás folyamata (lásd az erdélyi példát). A viszonyrendszert persze több tényező is alkotta, mint például az ún. államisági (állampolgársági alap), a további kisebbségi magyar irodalmakkal való kapcsolat, a más nyelvű (elsősorban szomszédos) irodalmakkal kialakított viszony, melyek befolyásolták a kisebbségi magyar irodalmak öntudatosodási folyamatát, mely szinte fokozatokban mérhető. Ebből is látható azonban, hogy a kisebbségi magyar irodalmak sokrétű, de nem másodrendű irodalomtörténeti képződmények (külön irodalomtörténetük jórészt meg is van írva). Közvetlen lényegükben - kivéve az anyaországbeli irodalmat - nem is függnek más irodalomformációktól, nincsenek azoknak belsőleg alárendelve, hanem relatívan önálló történelmi jelenségek, melyeknek lehetnek/vannak programjai, sajátos (létükből eredő) funkciói és jellegzetes megnyilvánulási formái. Ezeknek a jegyeknek a felismerése saját további fejlődésüknek záloga és feltétele, egyben integrációs törekvéseiknek alapja.- a magyarországi és a kisebbségi magyar irodalmak jelenünkben a közösségi küldetés és a felelősségvállalás tekintetében különböznek egymástól. A Magyarországon kifejlődött és működő intézményrendszer felmenti az irodalmat a közvetlen közéleti cselekvés terhei alól, s ezért jobban enged az újabb kísérletezés