Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral

„Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...”

területi, illetve földrajzi változások és eltérések hozzájárultak az egyes nemzeti irodalmak, másrészt az adott irodalmi régió nyelvi, kulturális, esztétikai többszólamú- ságának kialakulásához, illetve annak rendszeres újrateremtődéséhez. Egyfelől tehát a különböző nyelvű kultúrák és irodalmak között létrejött kapcsolatokról beszélhetünk, amelyek kutatásával behatóan a komparatisztika foglalkozik, úgy is, mint a régióhoz tartozó irodalmak kapcsolataival, másrészt - egy sajátos kontextusban — az azonos nyelvű kultúrák és irodalmak kapcsolatfajtáiról is értekezhetünk, mint a régió külön csoportjainak, azok kapcsolatrendszerének szintén történelmileg kialakult világáról.

Az egyetemes magyar irodalom - beleértve a magyarországi és a (határon túli) kisebbségi magyar irodalmakat, azok kontextusait és viszonyrendszerét - e második csoportba sorolandó, annál az egyszerű meghatározó oknál fogva, hogy magyar nyelvű irodalmakról van szó. S bár a kisebbségi magyar irodalmaknak már a megnevezése is terminológiai bonyodalmakat okoz, nem lehet kétséges létezésük, fejlődésük és elért eredményeik sora sem. Ennek fel- és elismerése különösen fontosjelenünkben, mivel a közép-európai régió integrációs folyamatán belül felmerül a lehetősége a magyar kultúra és irodalom integrációjának is, ami történelmi jelentőséggel bír. A magyar nemzeti irodalom integrációjának összetett feltételrendszere van, de a kisebbségi magyar irodalmak öntudatosodása - a konkrét jelek szerint - olyan szintű, hogy ebben a folyamatban világosan látják összefüggésrendjük alapjait és kapcsolataikat. Tisztában vannak sajátos értékeikkel, és felismerik a jövőjük számára fontos orientáltságot.

Az eddig érintett kérdések jellegét figyelembe véve - általános szinten - még néhány dologra hívnám fel a figyelmet:- a külső, elsősorban társadalmi változások, a „forradalmak” és az Európai Unióba való belépés következtében, jelenünkben aránylag nagy lendületet vesznek. A reformok megváltoztatják az emberek viszonyait, kapcsolatait, egész életét. Az irodalom pozíciója is átalakul, miszerint megszűnik az a helyzet, hogy amit a politika nem mondhat ki, kimondhatja közvetett módon a költészet. Régiónkban hagyománya van annak, hogy a költészet ilyen szempontból is fontos, s bizonyára veszíthet a fontosságából, ha ez a szerepköre megszűnik, pontosabban ezáltal is kiszorul a mindennapi élet dolgai közül. Veszít és nyer ezáltal, mert közelebb kerül önmagához, lényegéhez, az irodalomértés pedig kitüntetett helyzetbe kerül, bár újból és újból megismétlendő műveletről van szó. A közelmúltban kialakult irodalmi gondolkodás jóvoltából a magyar költészet feladatait már a saját (költészeti) eszközeivel oldhatja meg. A felismerések azonban figyelmeztetnek arra, hogy ez a nemzeti költészet többközpontú, összetett és polifonikus képződmény, amelyben nem az egy- szólamúság, hanem a különbözőségek egyidejűsége az uralkodó és természetes beszédmód. Ez vonatkozik a többi műnem és műfaj helyzetére is. Bányai János találó megállapítása szerint: „... a nagy életművek kora lejárt, a művek, a sokfelé kötődő művek kora jött el. A prófétáké helyett az ironikusok és szkeptikusok kora ... A szá