Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
„Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...”- Jelenünkben az értékproblémának a sajátos történelmi és társadalmi helyzettel összefüggő metamorfózisa figyelhető meg. Nem kivétel az irodalmi és művészi érték sem. A zárt és homogén értékrend lebontása valósul meg immár több mint egy évtizede a közép-európai régióban és egy nyíltan pluralista értékrend érvényesítésének szakasza bontakozik ki. Ez pedig megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot mind az elméleti, mind a pragmatikus irodalmi értékvizsgálatok szempontjából is. Szemléleti vonatkozásban lehet megfontolandó az a megjegyzés, hogy az irodalmi érték (esztétikai és más értékszférák) csak az ún. „tradicionális társadalmak” viszonylag zárt értékrendjében számított „evidenciának”. A polgári demokráciákban a nyitottság és az értékpluralizmus különböző, egymással versengő (és változó) irodalmi, művészeti felfogások együttélése figyelhető meg. Ebben a közegben az irodalmi érték sem evidencia, hanem magyarázatra (és teoretikus megalapozásra) szoruló minőség. Az irodalmi érték és értékelés értelmezésem szerint — mint már arra az előzőekben utaltam - egyrészt magának az esztétikai értéknek a mibenlétében, másrészt az értékelés tárgyának, az irodalmi alkotásnak a sajátosságában rejlik. Az értékelés e két komponensét (egyben okát) alapul véve járhat el a kritikus, hogy tisztázza: ezek a jelleg- és egyben lényegadó összetevők egyrészt a gyakorlati igazolhatóság határán kívül esnek. Az irodalmi érték interpretálásával foglalkozó kitételek egy része ennek megfelelően metafizikai szintre kerül, minek következtében megismerhetetlennek tartja saját tárgyát. Az irodalmi mű értékszférája és „szépségének” megvalósulása sokszor átlépi az irodalomtudomány határait, és értékelésénél szükségessé válik az esztétika, a filozófia és az etika, esetenként a vallás fogalmainak és kategóriájának alkalmazása (valóságosság, igazság, szabadság...). A sokszor előszeretettel idézett Martin Heidegger kitételei vitathatatlanul motiválták az irodalomról való gondolkodást, s egzisztencialista szemlélete támpontokat nyújt ma is a kisebbségi lét, kultúra és irodalom értelmezéséhez. Közismert definíciója „a nyelv a lét otthona” motiválója a létérdekű irodalomszemlélet kialakulásának és megerősödésének. Heidegger gondolkodásának középpontjában a lét problémája áll, amelyet elsősorban „a létezőtől való különbségében” vizsgál. Kizárólag ebből a szempontból tárgyalja azonban az esztétikai kérdéseket is, és a műalkotás irracionális felfogása szintén ebből az alapállásból fakad. Az említett „esztétika legyőzésének” heideggeri programja, valamint az a prófécia, hogy a „művészetek az információ irányított - irányító eszközeivé lesznek” a szélsőséges szubjektív idealista világnézeti meggyőződés gondolati termékei, melyek értelmében „az élmény, mint a műélvezet és a művészi alkotómunka mérvadó forrása” a művészet lassú elhalásához vezet. Nem véletlen, hogy a második világháború után sokan támadták és próbálják semmibe venni tanítását, ami bizonyára közvetlen összefüggésben van a náci atrocitásokkal szemben való közömbösségével. Feltételezésünk szerint a művészetek alapvető sajátosságaiknál és tulajdonságaiknál fogva sem kerülhetnek „irányított-irányító eszköz”-szerepbe, bár az információk nyújtása, a jelek közvetítése, a jelrendszerekben való gondolkodás jelenünk
