Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
„Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” végén és a hatvanas évek elején a nagymérvű kibontakozás, horizonttágulás és differenciálódás az irodalom nagykorúságát eredményezte, melyben fontos szerepet játszottak a „nyolcak” nemzedékének legjelentősebb költői. Cselényi és Tőzsér a későbbiekben is húzóerői voltak a szlovákiai magyar irodalom fejlődésének, bár úgy tűnik, hogy a nyolcvanas évek elejéig költészetük minden olyan lényeges momentumot, kísérletet és eszmei-formai megoldást tartalmazott, amely a későbbiekben egész költészetüket jellemezte. Úgy tűnik, hogy a két költő egyéni utakon való fejlődése a tanulmányomban tárgyalt korszakában többrétegű, képeiben színesebb és motívumvilágában változatosabb volt, mint a későbbi időszakban. Tőzsér esetében az Adalékok a Nyolcadik színhez (1982), Cselényi pályaszakaszából a Jelen és történelem (1981) című kötetek értelmezésével zártam a tanulmányt. A későbbiekben megjelent köteteikről szintén készítettem jegyzeteket, de ezek különböző okoknál fogva eddig nem álltak össze tanulmányokká. Végül is ezek az életművek ugyan még nincsenek lezárva, az eddigi lírikusi pályákat alapjaiban befolyásoló változásokra azonban talán már nem lehet számítani. Inspiráló azonban a szlovákiai magyar irodalom múltjáról és jelenéről vallott nézeteik sora, hiszen Tőzsér is, Cselényi is egy emberöltőn át részesei voltak kisebbségi irodalmunk minden mozzanatának. Mindkét költő eddigi életművében nélkülözhetetlen szereppel bírnak tanulmányaik, esszéik, irodalomról szóló írásaik gyűjteményei, mivel ezek az egyéni költői pályák természetes ritmusába illeszkednek be, s nemegyszer a szintézisekre az erőgyűjtés periódusait segítették érvényesülni. Bizonyára érdekes és egyben igényes munka lesz majd mindkettőjük életművének monografikus feldolgozása, mivel a második világháború utáni szlovákiai magyar líra legértékesebb költői hozadékát tudhatják a magukénak. A két lírikus költészeti „anyaga”, technikájának változása és az érdeklődési köröm módosulása ellenére nincs kizárva, hogy ezt a munkát egyszer elvégzem, s megírom a Két költő nyomában folytatását. * Zalabai Zsigmond (a fiatal irodalomkritikus-nemzedék egykori vezéralakja) A vers túloldalán című kötetében (1974) így határozta meg ars criticáját: „A jövő útja - ha egészséges, erős irodalomkritikát akarunk teremteni - egy olyan szintézis felé kell hogy vezessen, amelyben a Fábry-féle valóságérzék és etikai érdeklődés egyensúlyba kerül az esztétikai elemzéssel, az irodalmibb és műközpontúbb gondolkodással: egy olyan kritikai eszmény felé, amelyben a „ valóságirodalom ” és az „ irodalom valósága ’’fogalmak nem dilemmát, hanem egy és ugyanazon dolog dialektikus egységét jelentik. ” Mit mond neked 2006-ban ez a prófécia?!- Annak idején látványos volt ez a pontos fogalmazás az induló kritikus tollából, s joggal keltette fel az érdeklődést. A definíció kulcsszavai - valóságérzék, etikai érdeklődés, esztétikai elemzés, műközpontú gondolkodás - egy helyen olvasva azokat, valóban kritikai eszményt képviselnek, melynek gyakorlati megvalósítása komplex elméleti felkészülést, széles látókört, valóság és morál iránti érzékeny
