Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
Beszélgetés A labán Ferenc irodalomtörténésszel, tanszékvezető egyetemi tanárral va jobban izgattak minden más irodalmi műfajnál, s ez a vonzódás vitt kisebbségi líránk legtöbb eredményt felmutató generációjának tagjaihoz. Az ún. „nyolcak” nemzedékének jelentőségét most nem szükséges külön hangsúlyozni, legjobb alkotói a szlovákiai magyar irodalom meghatározó egyéniségei jelenünkben is. Tény azonban az is, programosan törekedtem arra, hogy kivétel nélkül minden szlovákiai magyar alkotásról valamilyen szinten elmondjam a véleményem, s ez ki is tartott közel két évtizedig. A közölt írások válogatásából — monografikus művek mellett — négy gyűjteményes könyvem is megjelent, melyek a kritikáim legjobbjait tartalmazzák. Hogy talán kevésbé volt látványos a dolog, mint mások esetében, az annak köszönhető, hogy ezek a kötetek nem a pozsonyi kiadóknál jelentek meg, hanem Nyitrán, Dunaszerdahelyen, Besztercebányán, tehát vidéki kiadványokként. Annak idején az irodalmi élet és az események szinte kizárólag Pozsonyban zajlottak, s az ottani szerkesztőségek biztosították az ismeretséget és elismertséget. A regionális és egyetemi kiadványok kisebb példányszámban jelentek meg mindig, kiadóik nem foglalkoztak a könyvterjesztéssel, s így a könyvek nem képezték a megbeszélések és viták tárgyát az irodalmi élet fórumain sem. A hetvenes és nyolcvanas években többször előfordult, hogy az irodalmi összejöveteleken kis jelentőséggel bíró vagy éppen karizma nélküli kötetek kerültek bemutatásra és méltatásra. Jelenünkre a szlovákiai magyar irodalmi élet decentralizálódott, mely bizonyos értelemben előnyére is vált. Más szempontból, az a tény, hogy nem egy kiadó- vagy nyomdatulajdonos a saját, illetve jó ismerőseinek a színvonalatlan vagy szakszerűtlen műveit (véleményezések nélkül!) jelenteti meg, sok selejtet és dilettáns mű kiadását jelenti. Ez a téma azonban más fórumra tartozik. * A „nyolcak” két vezéralakjáról, Tőzsér Árpád és Cselényi László munkásságáról átfogó tanulmányt is írtál. Kötetben Két költő nyomában (1995) címmel jelent meg. Későbbi munkásságuk viszont elkerülte a figyelmed. A költészet „ anyaga ”, technikája változott, vagy az érdeklődésed vett más irányt?- Az ún. „nyolcak” nemzedéke két jelentős költőjének négy-négy verskötetét elemeztem, külön kötetben. A pálya fejlődési fokait, ismérveit kívántam felderíteni. Nem volt nehéz dolgom, mert a lírikusi fejlődés fokozatai mindkét költő esetében oly mértékben kötődnek az egyes verseskötetek anyagához, a lépésről lépésre való változás, szemléletváltás és motívum-differenciálódás olyan lineáris irányú, hogy a feldolgozás formája eleve adott volt. A két költői fejlődés kiválasztott időszaka véleményem szerint egybeesik a szlovákiai magyar irodalmi élet nagyon fontos és egyben legizgalmasabb szakaszával, ezért könyvemben nem csupán verseket elemzek. A szemléleti alapvetés után a költészeti előzményekre is kitértem, az „első nemzedék” ötvenes évekbeli lírájának rövid értékelését is elvégeztem, majd a „nyolcak” nemzedéki problémáját fejtegettem, s bemutattam az antológiájukat is. Az 1945 utáni szlovákiai magyar irodalom korszakát a feldolgozás során egységesnek tekintem, de a fejlődés folyamatának és mértékének vizsgálatánál az ötvenes évek
