Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
„Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” fórumban jelent meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Diákok szerkesztették a lapot, melyet az adott körülményekhez képest fejlett nyomdai technikával készítettek. Emellett volt egy sokszorosított időleges kiadvány is, mely elfogadott verseket, rövid prózai írásokat és egyéb információkat. Ez utóbbit azért említem, mert kacérkodtam a gondolattal, hogy közzéteszem verspróbálkozásaimat is, amelyre azonban akkor sem, később sem került sor. Bizonyára így volt helyes. Ötödéves egyetemista koromban felkérésre írtam egy cikket az Új Szó vasárnapi számába a jubiláló budapesti szlovák iskoláról. Még 1974-ben a Napjainkban, a Helikonban, 1976-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben és a Könyvvilágban jelentek meg írásaim, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején több recenzióm és szakcikkem jelent meg a Népszabadságban és az Iskolakultúrában. Ezek az írások pályám kezdetét jelzik és egyben azt a szakmai vonalat mutatják, amely azokban az években valójában felkeltette az érdeklődésemet. Recenziók, kisebb tanulmányok, szakcikkek, az irodalom, a komparatisztika, a műelemzés, az irodalomtanítás és az oktatásügy kérdésköréből. Az említett írások, mivel nem Szlovákiában jelentek meg, nyilvánvalóan nem szerepelnek a Szőke József által összeállított A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája köteteiben, személyi bibliográfiámnak azonban fontos részét képezik. Jó és követendő példák természetesen voltak, amelyekre érdemes volt odafigyelnem, s akik hatottak rám. Ők elsősorban azok a tanáraim voltak, akiktől — érdeklődési köreimnek megfelelően - újat tanulhattam. Ezekben az években sokat merítettem a szakirodalomból, azokból a könyvekből, tanulmányokból, amelyek ma is az irodalomról szóló lényeges ismeretforrásoknak számítanak, s melyeknek jó részét magyar vonatkozásban szintén a volt tanáraim írták. Metodikai szempontból ebben az időben tisztázódott bennem az az igény is, hogy különbséget tudjak tenni a jó, tehát használandó és a kevésbé fontos, tehát elhanyagolható vélemények között. Úgy is mondhatnám, hogy az addig elolvasott, befogadott szépirodalmi anyag örömet okozó élménye mellett, az egyetemi megalapozás után, elmélyült a műelemző és irodalomban gondolkodó és érző kritikus ismeretvilága és felkészülése. * Bizonyára nem volt véletlen, hogy kritikusként és tudományos kutatóként főleg a szlovákiai magyar lírával, különös tekintettel a „nyolcak” nemzedékével foglalkoztál.- Adott volt számomra a munka és a kihívás is egyben, hogy - egyetemi tanulmányaim elvégzése után - miután hazatértem Magyarországról, még inkább kisebbségünk tagjává váljak, s azt tegyem, ami szakképesítésemnek is megfelel. A főiskolai tanári munka mellett egyik szakterületemmé vált a szlovákiai magyar irodalom még jobb megismerése és kutatása. Egyrészt szinte minden valamirevaló irodalomtudós recenziók és kritikák írásával kezdte pályáját, ami elfogadható és érthető, másrészt hivatalos kutatói programok keretébe is igyekeztem bevinni a szlovákiai magyar irodalom problémakörét. A lírai müvek jellegüknél és sajátosságaiknál fog
