Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
Beszélgetés Alabán Ferenc irodalomtörténésszel, tanszékvezető egyetemi tanárral ben az esetben a felelősséget a kiadók és a szerkesztőségek vállalhatják magukra, mivel talán a szerkesztők szervezhetik meg a legjobban a kritikai életet. Manapság az sincs divatban, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága alkalmat kerítsen az évi irodalmi termés áttekintő értékelésére, ahol minden megjelent műről (bármelyik kiadó is jelentette meg) szó esne. Határozottan hiányát érzem egy olyan kiadványnak, mint ami 1978-tól néhány éven át Madách Műhely cím alatt látott napvilágot, s azokkal a művekkel ismertette meg az olvasót, amelyek az adott évben jelentek meg. Egy-egy kiválasztott részlet is ízelítőt tudott adni az egyes művekből, jelezve a szlovákiai magyar irodalom új törekvéseit, kritikusi hangjait. Összefoglalóan felmutatott eredményeket, terjesztője és népszerűsítője lett azon műveknek, amelyek számíthattak az olvasók érdeklődésére. Azt is jelezte azonban, hogy kisebbségi irodalmunk egészséges szervezetként működik, hogy nincs híján a pályakezdő tehetségeknek, és hogy a megjelenő műveknek van kritikai visszhangjuk. Ezeknél az „évkönyvekénél is jobban hiányolom egy olyan sajátosnak mondható kiadvány megjelentetését (mint a nyolcvanas évek közepétől kiadott Kontextus című kötetek sora), amely elsősorban a szlovákiai magyar kisebbségi irodalomtudat és gondolkodás fóruma kívánna lenni. A szerkesztők annak idején ezzel a sorozattal irodalomtudósokat, kritikusokat és közírókat akartak fokozottabb mértékben a szlovákiai magyar irodalom és irodalmi élet figyelésére és értékelésére ösztönözni. Külön érdeme volt a Kontextus-köteteknek az értékek szemlélése és kezelése, mivel a szerkesztőség értékelés alatt elsősorban „viszonyítást” értett. Ilyen értelemben a benne megjelenő vélemények a szlovákiai magyar irodalmat elsősorban azokhoz az irodalmakhoz „viszonyították”, amelyekhez nyelvünk, történelmi és irodalmi hagyományaink, valamint a közös haza köt (azaz a magyarországi, illetve a cseh és szlovák irodalmakhoz), másrészt nem tévesztették szem elől a világirodalom összefüggéseit és tanulságait sem. Ezek a fórumok jó példái voltak az értékekben való gondolkodásnak és az összirodalmi szempontokban való elvi szemlélet érvényesítésének. Problémákkal teli irodalomkritikánk és irodalomtudatunk hasznát látná hasonló jellegű kiadványok megjelentetésének jelenünkben is, hozzájárulna az „irodalmi értékmérők” igényes tisztázásához, önmegismerő és egyben szemlélettágító szerepet is felvállalnának. Mindezek a tényezők nem lehetnek mellékesek a kritikusi megnyilvánulások számára kisebbségi irodalmunkban sem. * Ha jó nyomon járok, egyik első írásod Komparatisztika és genológia címmel jelent meg az Irodalmi Szemlében 1974-ben. Irodalomkritikusi szerepkörben Bábi Tibor, Gál Sándor, Fried István vagy Rudolf Chmel műve volt az „áldozat” a hetvenes évek második felében. Mi késztetett arra, hogy irodalomkritikus légy, vol- tak-e példaképeid, „ nagymenők ”, akikre illett odafigyelni?- A budapesti magyar szakos egyetemisták között mindig voltak kezdő toll- forgatók, s első két írásom, inkább rövid közlésem, az Egyetemi Lapok című diák
