Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
„Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” tékeket, „külső”, de mindazonáltal irodalmi értékként kezeljük a többi, nem müvé- szet-determináló értékfajtákat, mint például az erkölcsi, lélektani, történelmi, vitális és más értékeket. A differenciálás tehát szükséges, mivel bizonyos értékek ignorá- lása kerüli a komplexitást, a kritika értékkritériumainak redukálását, esetenként be- szűkítését is jelenti, amely mögött a művészet és kultúra kölönálló, izolált területeinek egyoldalú, „purista” koncepciója húzódik meg. Minden jelentős mű egyszeri, tehát eredeti esztétikai és irodalmi értékvilágot jelent, éppen ezért valójában megközelítési és elvi szempontokról kell beszélnünk és nem konkrét receptekről és sablonokról... Ha pillantást vetünk a szlovákiai magyar irodalomkritika jelenlegi helyzetére, megállapítható, hogy az utóbbi másfél évtizedben ennek az irodalomnak nincs szemléletében generációktól független kritikusa. Az egyes kritikai írásokból kisejlő kritikusi „felfogások” hátterében nem is annyira az esztétikai vonatkozású kritériumok másságában, mint inkább az ún. esztétikán kívüli szempontok különböző hangsúlyában kereshetjük a lényegre utaló megkülönböztető ismérveket. Feltételezésünk szerint éppen ennélfogva más mondjuk Szeberényi Zoltán, Cselényi László, Ardamica Zorán kritikusi értékrendje a szlovákiai magyar irodalom megítélésében. A kritikusi működésekben inkább az alkalmiság, mintsem a rendszeresség, inkább az ösztönösség, mintsem a szervezettség van jelen. Igaz, a kritikai gyakorlatok értékelését illetően még nagyobb a hiányérzet, s ez tovább erősíti az esetlegességet. A kialakulóban levő, illetve kísérleti irodalmi értékrend nem fejezi ki komplex módon a valóságos értékeket, mert hiányzik belőle a folytonosság elvére való alapozás, ennélfogva szem elől téveszti a hagyományból és a történetiségből fakadó értéklehetőségeket. Mindez szemléleti deformáltságot okoz, amely csupán az aktualizált kritikai szempont tévedhetetlenségét deklarálja. A kialakulóban levő értékrend nem fejezheti ki maradéktalanul a valóságos értékeket annál a banálisnak tűnő oknál fogva sem, hogy a kritikákat írók figyelme nem terjed ki az egész szlovákiai magyar irodalmi termésre. Ez pedig - minden egyszerűsége mellett - alapvető problémának látszik. Sine ira et stúdió mondhatnánk, hogy bizonyos túlkapások mögött - melyek indulati tényezőkre vezethetők vissza és sokszor a felkészülés milyenségéből adódnak - személyi vagy éppen csoportelfogultság, generációs érdekek húzódhatnak meg, mint nem irodalmi indokok. Mindezek mellett előfordul azonban az egyoldalúság és itt-ott a megfontolást nem ismerő intolerancia, amely esetenként kölcsönös sértődéseket és oktalan fenyegetéseket vált ki. Értelmetlenségnek látszik az impresszionista kritika önkénye is, és elsietett felemelő dicsérete vagy lesújtó ítélete, a- mely természeténél fogva különböző forrásokból táplálkozik, mely szintén a „kritikus” megfellebezhetetlen és megváltozhatatlan véleményének ad hangot. Ennek bizonyára lélektani okai is lehetnek, de ennek boncolgatásába és konkretizálásába most nincs szándékomban elmélyülni. A kritikaírást - eltérően a szépírói gyakorlattól - szervezni szükséges ahhoz, hogy rendszeres, következetes legyen és kiterjedjen az egész irodalmi termésre. Eb
