Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (4) (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (4)

Dénes, a Ritupert üldöző és halálra kereső szolgabíró ugyanaz a személy. Talányos figura, akiről csak annyit tudunk meg, hogy nőtlen, s hogy valahonnan az Alföldről vetődött a Dunántúlra. Furcsa alakját, nyugtalanságát, magányát az író egy nemzet magányává tágítja. „Megint csönd támadt. Az a nagy, magyar, becsületes csönd, amit legutóbb hoztunk ide mi magunkkal a kontempláció világából, Ázsiából a fecsegő román és a gondolattal nemcsak mindig rendelkező, hanem a gondolatot mindig ki is találó, tehát mindig szinte megszentségtelenítő germán közé. Csönd, a Hortobágynak, a Bakony erdejének vagy a Balaton éjjeli vizének a csöndje.”

Cholnoky Viktor a modem magyar irodalom legkülönösebb, legtárstalanabb alakja. Romantikus díszek, sallangok és cafrangok nélküli Jókai, ugyanakkor a mai napig egyik legintellektuálisabb és legspirituálisabb írónk, akit páratlan képzelőerő- vel és mesemondó tehetséggel ajándékozott meg a sors. Nem írt regényeket, novellát sem sokat, különc volt és alkoholista, s folytatója sem akadt a későbbi nemzedékekben, tegyük hozzá, a magyar próza nagy kárára. Hiszen a prózaírás olyan lehetőségeit villantotta föl, amelyekkel felszabadíthatta volna a túl sokáig a realista és naturalista poétikákba ragadt magyar epikát. „Rendkívüli dolgokat látott, amelyek már tilosak a földi szemeknek” - írta róla Kosztolányi®. Meg azt is, hogy „ő írta legszebb novelláinkat ama nyolc esztendő alatt, melyet A Hét családi körében eltöltött. Magyar prózája remekmű. Egyenletes és hullámzó, egyben lágy és kemény.”(10) S halálakor is ő látta meg, hogy „itt egy modern hős esett el”/10

Cholnoky László (1879-1929). Ő is determinista, mint bátyja, Viktor. Az ő determinizmusa azonban nem panteista. Pantheosznak az ő epikai világában nincs sok keresnivalója. Mire is lehetne kíváncsi egy tabáni vagy ferencvárosi kocsmában, padlóra köpködő részegek között? Ilyen helyekre nem járnak akkád lovasok, sem büszke japán késdobálók. Ide Fridolin jár kísérteni, amikor az akkád és más lovasok szerencsétlen, elkorcsosult utódainak agya az alkohol átláthatatlanul sűrű gőzében dunsztolódik. Cholnoky László determinizmusa egy alkatnak a determinizmusa: a távlatok nélküli életé, a földi pokolé. Cholnoky László kísértetei emberléptékűbbek a bátyjáénál, mégis - vagy tán épp ezért - félelmetesebbek és alattomosabbak. Azokban a novelláiban, ahol a világképi háttér gyenge vagy alig körvonalazott, a novella is megreked az esetlegességeknél, részletei nem eléggé kidolgozottak, figurái inkább csak kétdimenziós árnyalakok. Van egy vonulata azonban Cholnoky László epikájának, a- hol művészileg nemcsak bátyja prózájának, hanem az egész 20. századi magyar epikának az élvonalába emelkedik. Néhány novellája (Adós, fizess!; Füstcsóva; Ritter von Toggenburg utolsó csalódása; Leándervirág stb.) mellett két kisregényében, a Prikk mennyei útja és a Bertalan éjszakája címűben.

Cholnoky László írói temperamentumának alighanem a kisregénybe hajló hosz- szú elbeszélés felelt meg a legjobban. Novellái közül is azok a legsikerültebbek, amelyekben az író több mozgásteret enged figuráinak, amelyekben meg tudja ragadni a folyamatot, a figurák megőrülésének folyamatát. Vargha Kálmán, a Cholnoky-kisre- gényekhez írt utószavában állapítja meg: az író egyik legnagyobb bravúrja az, hogy figurái életük leginfernálisabb pillanataiban valahogy mégis felmagasztosulnak/l2>