Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Peter Bilý: Szexodus (Részlet A szentség démona című regényből)
Szexodus gyik mint egy bonbon, a másik mint egy csokoládé. Odébb lökte őket, s felmászott az asztalra. Szétnézett a teremben, s elkezdett ordítani: - Tudom, hogy miért vagytok itt mindannyian! Csak azért, hogy megnézhessétek a farkamat! Lehúzta a nadrágján a cipzárt és kivette a szerszámát a párocska feje fölött az egész bár szeme láttára. Hasonló esetben a közönség röhögésben tört volna ki, de Gerardo nadrágjának a tartalma mindenkinek az ajkára fagyasztotta a mosolyt. Nem egy közönséges farokról volt szó, nem is egy kissé nagyobbról, mint az átlagos spanyolé, hanem olyan óriási fallosza volt, hogy még a legmagabiztosabb férfinak is elakadt a lélegzete. A szerszámát alázattal lesték a férfiak, s még inkább rajta csüggtek a kielégítetlen női szemek. Gerardo abban a mélységes csöndben, amelyben még a légy zümmögését is meg lehetett hallani, gyorsan behúzta a cipzárját, és leszállt az asztalról. Kijózanodva fizetett. Az élet nem film. Gerardo egy öregedő angol arisztokrata mosolyával üdvözölt, s öles léptekkel, tele önbizalommal kiment a bárból. * * * Éhesen érkeztem haza. Nem csoda, hisz még nem ebédeltem, s a csavargás és az iszogatás igencsak kifárasztott. A lakásban rend volt. Mielőtt elmentem volna a városba, igyekeztem mindent rendbe tenni, hogy hazatérve ne egy rendetlen, barátságtalan szoba fogadjon. Ez volt az egyik módja annak, ahogy a depresszió ellen próbáltam meg harcolni. Nem sok sikerrel. A vécé és a szoba közötti kis hely szolgált konyhának. A mosogatóasztalon, a vízvezetéken, a parányi villanytűzhely és a miniatűr konyhaszekrény mellett még egy kis hűtőszekrény és egy működésképtelen fagyasztó is elfért. Minden a helyén volt. Kinyitottam a hűtőszekrényt. Szinte teljesen tele volt. Kivettem egy salátástálat és egy üveg bort. A szekrényből elővettem egy mélytányért, egy villát s egy kanalat. Kiszedtem a tál felét a tányérra, s megöntöztem olívaolajjal és megsóztam. A tányérral, az üveggel és a pohárral a kezemben bementem a szobába. Leültem a rekamiéra, amely előtt egy barna faláda állt - ez szolgált ágynemütartóként és ebédlőasztalként is, s ráraktam a kaját. Töltöttem a borból, s elkezdtem enni. A saláta, a paradicsom, s főleg a szar- dellával töltött olíva kellemetlenül hideg volt, ezért lassan rágtam meg őket. Szétnéztem a szobában: mindennek a helyét pontosan ismertem, s behunyt szemmel is nyugodtan közlekedhettem volna. A hátam mögött frissen festett fal, a falon egy bekeretezett Klimt-litográfia, a Csók és egy megsárgult, tízéves naptár Alfons Mucha reprodukcióival. A naptár mellett állt az öreg, kijárati faajtó. A zár már nem működött rajta, így a lakást soha nem zártuk be. így vagy úgy, a tolvajoknak amúgy sem lett volna mit elvinniük. A bal oldalamon volt a két ablaktábla, kilátással a szűk utcácskára. Az egyik
