Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - Fried István: A (kelet-)közép-európai kultúra átstrukturálódása a XX. században (esszé)

Fried István

loztak. A Monarchia és Oroszország hivatalos és nem hivatalos „teoretikusai” nemcsak az állami-politikai elgondolásokban különböztek egymástól, hanem a „nyelviség” és a személyiségfelfogás századfordulós válságtüneteit nem kevésbé egymástól eltérő módon diagnosztizálták. Míg az „eurázsiai” jellegű Oroszországról a XX. század első évtizedeiben született és egy posztstrukturalista narratológia szerint is értelmezhető (szimbolista) regények, mint például A. Belij Pétervár-a, hoztak talán leginkább hírt (most eltekintünk a politikai válságtól válságig vergődő történeti eseményektől), az Osztrák-Magyar Monarchia - Musil metaforikus hermeneutikája szerint - a maga kimondhatatlanságába bukott bele. írónk másutt meg azt fejtegeti, miszerint Kákánia világában, de talán nemcsak ott, és nemcsak elején a XX. századnak, olyan összefüggések végtelen rendszere keletkezett, amelyek nem rendelkeztek (önmagukban) független jelentéssel. Talán ebből kifolyólag - mint egy Musil-naplójegyzetben olvasható - alakulhatott ki az általánossá váló XX. század eleji meggyőződés, hogy hiába léteznek igazságok, de igazság nem létezik.

Az európai kultúrát alapjaiban megrengető két világháború, majd a kevéssé szerencsés békeszerződések fölerősítették a freudi tételt a kultúrában és a kultúra által megnyilatkozó rosszérzésről, írhatnók úgy is: szorongásról. A továbbiakban megfontolást érdemelne:

1/ Oswald Spengler „kultúrpesszimizmusa”, krízeológiája nemcsak az első világháborúban vesztes Magyarországon talált jórészt egyetértő befogadókra, hanem az úgynevezett győztes „utódállamokban” is. Ugyanezt mondhatjuk el Ortega y Gasset A tömegek lázadása című értekezésének cseh és magyar utóéletéről is (hangsúlyosan Capek regényeiben).

2/ S bár Hasek és Kafka esetében megkésett hatástörténetről számolhatunk be. Kafka francia utóéletéhez Németh Andor magyar író és fordító is hozzájárult (Kafka ou le mystère juif, Paris 1947). Akár jellemzőnek is tekinthető, hogy a XX. század la- birintusi egzisztencia és vele együtt jelentkező Jogállam-felfogás” alapszövegei régiónkból származnak.

3/ Márai Sándor regényének, A gyertyák csonkig égnek címűnek olasz és német sikere talán onnan is szemlélhető, hogy a mai olvasó a két főszereplő származásában, útjában azt a határhelyzetet fedezheti föl, amely a századforduló modernségének nyelvfilozófiájában éppen úgy kirajzolódott, mint a „menthetetlen én” szintén a századfordulón formálódni kezdő „sorstörténetében”, és amely az idillikusnak érzett, nosztalgiára csábító, egykori létezés „mélystruktúrájában” az ellenőrizhetetlen ösztönén lázadásának előkészületeit, a „valami nincs rendben” (ez Márai vissza-visszatérő szava) fokozatos tudatosulását érzékeli.

4/ A soknemzetiségű állam(ok) felbomlása a belülről feszítő centrifugális erőknek (is) volt köszönhető, a napi politikai aktualitásokat szem előtt tartó „európai” politika mellett. A történelem folyamán kialakultak azonban a többnyelvűségnek és a többkultúráltságnak azok a központjai (és hagyományai), amelyekben a kultúrák és a nyelvek között természetes dialógus szerveződött. Annak ellenére, hogy a régiónak a XIX. századra teljes fegyverzetében megjelenő metanarratívája, a nyelvi nacionaliz