Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - Fried István: A (kelet-)közép-európai kultúra átstrukturálódása a XX. században (esszé)
Az a témakör, amelynek néhány, fontosnak vélt „csomópontját” igen vázlatosan megjelölni igyekszem, a „kelet-közép-európai” kultúra XX. századi átstrukturálódása. Hogy a kultúra ebben az esetben talán némileg meglepő módon egyes számban (is) értelmezhető, valójában elhalasztja a felvetődő kérdésekre adható, bármennyire ideiglenesnek szánt (és egy későbbi alaposabb kidolgozásban nem kevésbé ideiglenes érvényességű) válaszokat. Hiszen feltehetőleg nemcsak a (kelet-)közép-európai régió (szubrégió?) kultúrája egyben ellenkultúra, alternatív megoldás-lehetőségek békéden együttese, hanem a XX. század valamennyi nemzeti, nyelvi, regionális, „kontinentális” kultúráját szintén hasonlóképpen lehetne megközelíteni. Bárhonnan törekszem is részint egy kultúratípus jellegzetességeinek feltárására, beleütközöm abba, hogy a kultúrák (itt többes számban) önmeghatározásának, önpozicionálásának, illetőleg önlegitimációjának talán legfőbb törekvése a más kultúrá(k)tól történő elválasztottságának, valamint a hagyományértelmezés szuverenitásának, bizonyos esetekben önnön autochtonitásának igazolása. Kiváltképpen hangsúlyos ez olyan kultúra esetében, amelynek története a hivatalos és a nem hivatalos „nyelv” rövid és hosszú távon egyként egyenlőtlen esélyű konfliktusa; vagy hogy a közelebbi múlt terminológiájával éljek: egymást keresztező, egymással olykor provizórikus szövetségre lépő, máskor egymás ellen feszülő „nagyelbeszéléseinek” küzdelme, elsősorban annak érdekében, hogy a politikai hatalommal szövetségben vagy a politikai hatalom megszerzéséért a maga ideológiáját fogadtassa el hitelesnek és érvényesnek. Annál is inkább, mivel régiónkban a kultúra nemzetiesítésére (s ez nemcsak nyelvhasználat kérdése) az a korszak vállalkozott, amelyet a későbbi nemzeti irodalomtörténetek nemzeti ébredésként, újjászületésként, (politikai értelemben vett) reformkorként szoktak (mindmáig) emlegetni, és amely nemegyszer nyelvi nacionalizmusként aposztrofáltatott. A régió úgy ért el a XX. századhoz, hogy területén két, illetőleg három soknemzetiségű állam (az Osztrák-Magyar Monarchia meg a cári Oroszország, valamint a Német Birodalom osztozott, amelynek küldetéstudattal leplezett politikai törekvései (elsősorban a Balkán fölötti uralomért, a meggyengült török birodalom kényszerű visszavonulása után keletkezett hatalmi űrt betöltendő) egymástól gyökeresen eltérő (kulturális) rendet cé„Mindig arra gondolni, ami Goethét egészen áthatotta: az élet - minden vonatkozásban, - cselekmény, tehát nem merev formák sorozata, hanem harmonikusan ismétlődő cselekmények teljessége. Geprägte Form, lebendig sich entwickelt. (Márai Sándor) A (kelet-)közép-európai kultúra átstrukturálódása a XX. században Fried István
