Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - Tóth Elemér versei (Igézet volt?, Az a szép tavasz, A tavasz vagy, Mikor a tavasz, Drótozott szívvel)
Tóth Elemér versei Az a szép tavasz úgy jön most elém, mint felhő mögül a kibukó fény... Nézlek, nézlek, s mélán gyönyörködöm. 3. A tavasz vagy Ahogy régen hozzám hajoltál, akár a május, oly szép voltál. Szemed ragyogott mint két csillag, hoztad reám tüzét a kínnak. A belső fény átverte testünk, ahogy lobogtunk és szerettünk. Ahogy a nap lángolt, s tüzében jártunk magasan, fönt az égben. Most is úgy látlak, ahogy régen, úgy jössz felém, mint a mesében. Hasonlítasz a fényes naphoz. A tavasz vagy, örökös hajnal, megbirkózol örömmel, bajjal. Emeld a szívemet magadhoz. 4. Mikor a tavasz Mikor a tavasz reánk szakad, s rügyeket hizlal minden ágon, fényciteráján játszik anap - zöldelő fű, madárfütty, álom. Ma a bokrokon víg dal fakad, s a szívemet szomjas vágy gyötri. Felinnék mindent, akár a vad, de nem tudok már, jaj!, kitörni! Örökös kísértés az élet. A tavasz még most se hagy békén, de az öreg már mit remélhet?! Terelgetheti sok szép álmát, s szunyókálhat a semmi székén, várva a vágyak bús halálát.
