Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - Tóth Elemér versei (Igézet volt?, Az a szép tavasz, A tavasz vagy, Mikor a tavasz, Drótozott szívvel)

Tóth Elemér versei ÖT VALLOMÁS 1. Igézet volt? Igézet volt? Csoda történt velünk? Azóta is csak ringunk, lebegünk a világ fölött. Negyven, negyvenöt éve már. Igen. A szerepköröd- a mindenem vagy! - mit se változott, ez életünkben a nagy-nagy titok. A szép muzsika. Szívünk zeng, zenél, s fényes tollú madárként száll a szél. Az ég ráncolja borús homlokát- olyan, akár egy fordított katlan -* ha megpillantja azt a régi lányt. A fák között a tavasz didereg. Szárnyunk nő az esti bódulatban, ha ölellek, ha megfogom kezed. 2. Az a szép tavasz Tavasz volt, tudom, korai, hideg. Szédelgő szívvel sétáltam veled. A szemed s a szád nevetett. Szeret - izzott fel bennem minden kis ideg. Kezedet fogtam. Emlékszem. Igen. Ahogy lépdeltünk ott a fák alatt, az út velünk bokrok közé szaladt, hol szép combodat nézte irigyen minden fűszál és minden kis levél - az emlék most is mily szépen regél... Az első vágy tavasza volt, öröm.

Next

/
Thumbnails
Contents