Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - Duba Gyula: Katarakta (3.) (regényrészlet)
Duba Gyula Ám mihelyt a mékyükre tekintünk, eláll a lélegzetünk. S félni kezdünk, ha szemtől szemben találkozunk. Térdre kényszerít és rabul ejt a gondolat, nevezetesen, hogy esendő lényünkben a világegyetem törvényszerűségei, kozmikus játékszabályai zajlanak! Mint például a rejtélyes ködvilág ábrándosnak tűnő s mégis halálosan komoly metamorfózisa. Melynek káoszából úgy válnak ki a színek és a formák, mint incselkedő, játékos szellemek, mesebeli barlangjukból a jószívű manók! A belátott távolságok egyre növekednek. Az égbolt kéksége és a fák lombjának zöldje mélyül, energikusan megélénkülnek a pirosak és a sárgák. A határvonalak, a kontúrok úgy ugranak ki bonyolult hátterükből, akár az isteni megvilágosodás csodálatos ajándékai. De legpompásabb a képek metamorfózisa a szobák falán. A festmények művészi ereje diadalát üli, szuggesztíven felragyognak, a valőrszínek sejtelmesen tündökölnek. Mintha finom érzékű és nagytudású restaurátor tisztogatta volna őket. Az arcok és testek „feltámadása” az utcákon egyenesen döbbenetes. Árnyak helyett ismét emberek veszik körül a férfit. Megkísértik a szép női arcok és vonzó alakok. Ismerősei vonásai messziről ráderülnek, a villamosok és autóbuszok számát távolról olvassa, ámulva rádöbben, hogy a világ képét, a valóság látványát ismét birtokolja. Barát doktor szerkentyűinek diadalát a borús sejtés cáfolata növeli: az idő múlása komor állapot, de nem végzetes törvény! A vakság lehetősége azonban, mely elkerülte, kegyetlen gondolatot sugallt, be- leborzongott s nem szabadulhatott tőle: hasonló sötétség a halál rokona lehet! Ilyenkor mintha a dédapja sorsa közeledne. Talán génjeiben rejtőzik ősei törési alázata, az elviselés megalázó, s ugyanakkor megtartó ereje! Az ösztönös kényszer, hogy ne felemelkedésre törekedjenek, hanem a túlélésre! Ilyen gondolatokat nehezen visel el, kínozzák, mint az inkvizíció áldozatát. Gonoszkodva duruzsolják, hogy ha kevésbé belenyugvó és merészebben lázad a végzet ellen, minden másképp történik, az asszony talán élhetne! Nincs gyilkosabb a kételytől, s kínzóbb, mint az a bizonytalanság! Olyan gyötrő kérdés merül fel belőle, hogy mi értelme számára a világ tisztuló képének és a látvány újjászületésének, amikor az asszony mindennek már nem lehet részese?! Bájos mesék témája lehet az idő megújulása és a visszatérő fiatalság, jó szívvel utalhatjuk nemesszívű tündérek és nagylelkű varázslók hatáskörébe. Másrészt viszont, részben elbeszélt történetünk is alátámasztja, hogy hasonló csodák, ameny- nyiben megsejtjük és felfogjuk értelmüket és igazi jelentőségüket, a legszürkébb mindennapjaink múlása közben sem ismeretlenek. A katarakta növekvő hatalmának és végleges győzelmének a megakadályozásáért folyó küzdelem is ilyen, Barát doktor fegyverzetének győzelme, de némileg ide sorolható a rokon lány váratlan berob- banása a lakásba. Bori látogatásainak jelenésszerűsége, ahogy egészen új helyzetet, semmihez nem hasonlítható hangulatot képes teremteni. Üdítő szélvész, szinte életadó vihar! Forgószélként robban a lakásba, mely felkap és magával sodor minden látszatot és könnyed okoskodást, lehetetlenné téve az alamuszi alakoskodást, szaporán csacsogva fésülködik, nevetve forgatja szemét, csodás eleven erő és önkénytelen csábítás, tapasztalatlan gyerek s mégsem naiv kiszolgáltatott már, a bakfisban
