Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE IV Lesz-e, lehet-e tehát valamikor - képletesen szólva - Kossuth-szobor a pozsonyi Štúr téren és Štúr-szobor a budapesti Kossuth téren, azaz lesz-e, lehet-e valaha tényleges szlovák-magyar kiegyezés? Ehhez nagyon sok minden más mellett, de talán mindenekelőtt, a „hagyományos ellenségképre épülő nemzetfelfogás megváltoztatásának szándéka” szükségeltetne mindkét részről. Jelen pillanatban úgy tűnik, s a most ismertetett könyv is sok helyütt ezt mutatja, hogy míg egy majdani szlovákiai magyar-szlovák „kiegyezés” lehetőségére — legalábbis a Magyar Koalíció Pártjának kormányra lépése óta - komoly jelek is utalnak (bár többen borúlátók ebben a kérdésben), a kívánatos szlovák-magyar kiegyezésnek még csak a halvány körvonalai sem látszódnak (sőt, jelen pillanatban, horribile dictu, egyelőre egy szlovákiai magyar-magyar kiegyezésnek is igen komoly akadályai vannak). A jövő viszont nem múlhat el nélküle, a szlovákiai magyarság érdeke is ezt kívánja, s ezzel a szlovákiai magyar politikai és társadalmi erők jelentős része is tisztában van, s ez a felismerés - az együttélés Sándor Eleonóra szavaival „egyáltalán nem felhőtlen, de civilizált gyakorlata” - kezdettől fogva jellemzi mind érdekeit, mind politizálását. Hamberger Judit rendkívül alapos elemző tanulmánya említi jellemző paradoxonként a vizsgált kötetben, hogy az MKP eddigi gyengéi és hibái tulajdonképpen a szlovák politikai elit és belpolitikai élet hiányosságait jelzik, s azok nem is annyira a Magyar Koalíció Pártját, hanem inkább a jelenlegi kormánykoalíció szlovák pártjait minősítik. Ő idézi az irodalom- és kapcsolattörténész Rudolf Chmelnek - aki egy ideig kulturális miniszter is volt - azt a fanyar, ám lényeglátó megjegyzését, mellyel a Mečiar utáni első szlovák-szlovákiai magyar koalíciós kormányzásra utalva a Magyar Koalíció Pártját minősítette: „Ilyen partnerek mellett valóban könnyű tisztességesnek maradni.” Ami ismertetőnk végére csattanóként is megfelel: bár a politikának sok minden sokkal inkább a szinonimája lehet, mint a tisztességesség, ez utóbbi kölcsönösen vállalt értékrendje és kölcsönösen felismert érdeke nélkül azonban sem együttélés, sem jövő nem lehetséges. A szlovákiai magyar kutatók, szakértők felismerték ezt: messzemenően tisztességes, felelősségteljes, mind a napi problémakezelésben mint a stratégiai tervezésben megfelelőképpen használható munkát tettek le az asztalunkra a szlovákiai magyarság helyzetéről, kilátásairól. Tóth László
