Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE példásan körültekintő, elv- és tárgyszerű folyamat- és helyzetelemzése vagy Hushegyi Gábor rendkívüli szuggesztivitással érvényesített, szubjektív értékszempontokra épített vitacikke és Grendel Lajos szigorúan szervezeti-szerkezeti áttekintésre törő, szinte lexikonszerű adatfelsorolása között sem nehéz észlelni a műfaji diszkrepanciákat. III A (cseh)szlovákiai magyarság 1989 után eddigi történelmének legjelentősebb és legfelkavaróbb változásait éli. Az ezzel az esztendővel kezdődő fordulat jelentőségét és drámaiságát, hatásait tekintve közvetlenül a története során bekövetkezett főhatalomváltásokhoz köthető fordulatok (1918/1919, 1938/1939, 1945-1948) vagy 1948 kommunista hatalomátvétele mellé tehető, s talán megelőzi 1968 rend- szerreform-kísérleteit s „kijózanító élményét” is. Amint Szarka László összegez példaértékűen elfogulatlan, valamennyi politikai és pártkezdeményezést kellő beleérzőképességgel vizsgáló, ugyanakkor a megfelelő történészi távolságtartással értékelő tanulmányában: „...a (cseh)szlovákiai magyar nemzeti kisebbség zaklatott 20. századi történetében az 1989. évi hatalom- és rendszerváltás - kisebbségpolitikai szempontból ambivalens fejlemények, negatív kísérőjelenségek és felemás következmények ellenére - kétségkívül a legpozitívabb események sorába tartozik.” Az 1989-cel induló rendszerváltás semmit nem hagyott érintetlenül a szlovákiai magyarság életében: új politikai-gazdasági-társadalmi struktúrákat, új gondolkodást és lelkiséget, egy új közbeszédben artikulálódó új nyelvet és fogalom- használatot, új nemzedékeket, új gazdasági-politikai eliteket segített a felszínre. Egyúttal azonban olyan érték- és paradigmaváltás is tudott lenni, mely egyre inkább feledtetni képes a korábbi, 1989 előtt érvényes értékek zárójelbe helyeződé- sének, módosulásának is betudható látszólagos értékválságot, s lehetővé tette, hogy a szlovákiai magyarság a harmadik évezredbe a 21. századnak és az európai integrációnak megfelelő, a messianisztikus és a mítoszképző reflexeket feledtető struktúrák és pozíciók birtokában lépjen, amelyek segítségével talán a globalizáció és az információs társadalom kihívásaira is erőteljes válaszokat tud és mer adni. Mindez természetesen egy újfajta - egyfelől a különböző magyar nemzetstratégiai törekvések, másfelől az európai integrációs szándékok fényébe egyszerre tartott - önmeghatározást, egy „saját kánont” is szükségszerűvé tenne a részéről, amely kérdéssel azonban sem politikai bázisa, sem tudományos műhelyei, sem közélete nem igazán tudtak megbirkózni. Természetesen jelen kötet összeállítói, generátorai is teljes mértékben tudatában vannak ennek - a szlovákiai magyar kisebbség az elmúlt másfél évtizedben „képtelen volt egyértelműen meghatározni önmagát, világosan artikulálni céljait” - olvashatjuk tőlük, s velük együtt mi is csak reménykedhetünk abban, hogy a Magyarok Szlovákiában 1989-2004 egy ilyen önmeghatározásnak, célkijelölésnek, stratégiatervezésnek is a fölgyorsítója lehet. Mindazonáltal e mostani kötetben egyelőre csak halvány, s egymással is töb
